HTML

khívától keletre

"Ejha!" - Frei Tamás

"Tyű!" - Vujity Tvrtko

"Aszta!" - Chrudinák Alajos

"Fúúúú!" - Kepes András

Szerinted hova menjünk legközelebb? Tippeket, trükköket, tanácsokat és gyakorlatilag bármi hasznos egyebet küldj nekünk a khivatolkeletreKUKACgmail.com cimre!

naptár

június 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

linkblog

Puszi-puszi!!! Cuki kispandák!!! Puszi-puszi!!!

2007.12.05. 15:41 |  imecs + bede

Mielőtt életünk egy délelőttjét panda-megfigyeléssel töltöttük, volt néhány előítéletünk ezekkel az állatokkal kapcsolatban. Egyrészt hogy igazából annyira nem is cukik, és népszerűségüket valamiféle világ-összeesküvésnek köszönhetik, amelynek fő mozgatórugói a kínai kormány, lelketlen szuvenírgyártók és a WWF, amely még a logójába is a pandát rakta, nem pedig valami hasonlóan veszélyeztetett, ám kevésbé médiaképes levéltetűt, örökre hazavágva ezzel a nem fotogén állatok túlélési esélyeit. Másrészt pedig hogy a pandák mesterségesen életben tartott dögök, és ha nem lennének emberek, akik rezervátumokat létesítenek nekik és a tátott szájukba hordanak napi húsz kiló bambuszlevelet, az elképesztő lustaságuknak köszönhetően már rég kihaltak volna. Most viszont már tudjuk, hogy a pandák tényleg annyira cukik, ráadásul pedig igazi, kőkemény túlélők.


Felismeréseinket alapvetően megkönnyítette megfigyeléseink színhelye, a csengdui Giant Panda Breeding Research Base. Ez minden bizonnyal a világ legtöbb luxussal felszerelt, egyetlen állatfaj kedvéért épített állatkertje, akkora kifutókkal, hogy nem látni a másik végüket. Külön lakosztályai vannak a felnőtt-, a majdnemfelnőtt,- a tinédszer-, a kölyök- és a csecsemőpandáknak, a hadseregnyi alkalmazott pedig tényleg a szájukba hordja a bambuszt, vagy ha nem is oda, legalább a mancsuk elé. A világon messze itt látható együtt a legtöbb panda, nem számoltuk, de három óra alatt nagyjából harmincat sikerült is elkapni.

Az emberhez hasonlóan rácsok mögött, harminc bámészkodó ápoló előtt nehezen tűzbe jövő pandák szaporítása terén is itt érték el eddig a legjobb eredményeket. A pandák gyakran szülnek ikreket, ám mivel a szabadban csak egyről képesek gondoskodni, a másik majdnem mindig elpusztul. Itt már rendre sikerül az eldobott testvért is felnevelni, sőt, a bőségnek köszönhetően néhány anya magától is hajlandó mindkét kölykével foglalkozni. A vadonba visszatelepítéssel már nem állnak ilyen jól, ha helyesen értelmeztük az állatkert múzeumának ezirányú szűkszavúságát. Szabadon ma nagyjából 1000-1500 panda él, és bár ma már kivégzik, aki hozzájuk mer nyúlni, esélyeik nem jók. Kínában egyre kevesebb a pandáknak megfelelő élőhely, a magashegyi bambuszerdő, és ilyen kis populációban már a belterjesség is nagy gond.


Pedig szegény pandák tényleg meglepően jól bírták a történelem csapásait, amíg meg nem érkeztek az egyre több termőföldet igénylő kínai parasztok százmilliói. A kardfogú tigrist például nem szokás esetlen kis vacaknak tartani, mégis hogy betett neki egy kis éghajlat-változás és az ezzel járó étlap-csere. Az a nagy bunkó mamut sem volt képes túlélni az időjárás szeszélyeit. Ezekkel szemben viszont az életképtelen szőrgombócnak tartott panda nem hagyta magát legyőzni a külső körülmények által, hanem úgy alkalmazkodott hozzájuk, mint nagyon kevés állatfaj.

A panda ugyanis valamikor régen, amikor még állatkertek sem voltak, sőt, még természettudósok sem, ragadozásról növényevésre váltott. Emésztőszervei és fogazata a mai napig egy ragadozóé, és nagyon ritka esetekben még mindig eszik dögöt, sőt, el is kap kisebb állatokat, amelyek nyilván annyira mélyen alszanak éppen, hogy még egy cammogó panda elől sem képesek elmenekülni. Az igazán érdekes viszont nem ez, hanem hogy képes volt magát átképezni bambuszra, amikor a körülmények ezt parancsolták. Elég válogatós, összesen hatvanféle bambuszt eszik meg, és ezek közül is csak huszonhetet szeret igazán, de hát mi ez ahhoz képest, hogy mit hisztizne az emberiség, ha közölnék vele, hogy 2008 március elsejétől csak különböző fenyőfák tűleveleit fogyaszthatja.


Mivel a bambuszlevél nem túl tápláló, a pandáknak irtózatos mennyiséget kell naponta felzabálniuk. Idejük kétharmadát így evéssel töltik, a maradékban meg alszanak. Mivel fogazatuk nem erre lett kitalálva, egészen furcsán esznek. Öt lábujjuk mellett van egy hatodik ál-hüvelykujjuk is, amely valójában csak egy kinövés a csuklójukból. Ezt ugyanúgy tudják használni, többi ujjukkal szembefordítva, mint a főemlősök az igazi hüvelykujjukat. Így jól meg tudják fogni a vékony bambusztörzseket, ezek leveleit pedig oldalsó fogaikkal tépkedik le, mivel elülső tépőfogaik szinte csak húsdarabok marcangolására alkalmasak. Az így leszakított leveleket szájuk szegletéből kilógva gyűjtik, aztán amikor már van ott elég, az egész csomót kiszedik, mancsukba fogják, és a hosszúkás leveleket úgy harapják egyszerre, mint magyar ember a kolbászt. Órákig lehet bámulni, de tényleg. (Ha a leírás kicsit bonyolult, ajánljuk a pandákról készített három videónk közül az elsőt és a harmadikat, azokon minden pontosan megfigyelhető.)

Ha egy tanácsot adhatunk ezzel a Giant Panda Breeding Research Base-zel kapcsolatba, akkor az ez: korán kell menni. A reggel nyolcas nyitásra érkeztünk, és így majdnem harminc, turistacsoport-mentes percünk volt a pandákkal, a kifutókban több állat volt, mint előttük bámészkodó ember. Ilyenkor rakják be a pandák elé hegynyi napi bambuszadagjukat, így magukhoz képest egészen aktívak. Az idősebbeknél ez ilyenkor is legfeljebb megfontolt rágcsálást jelent, szerencsés esetben nem direkt hátat fordítva a nézőközönségnek. A kölykök viszont még rohangálni és egymással verekedni is hajlandóak, és lelkesen ugranak neki az ápolóik térdkalácsainak is.


Egyetlen hely van, ahol már nyitáskor is tülekedés van, a néhány hónapos csecsemők járókájára nyíló ablak előtt. Itt forgalomirányítók gondoskodnak arról, hogy folyamatos legyen a haladás, és egy látogató se foglalhassa le tíz percre a legjobb helyeket. A kicsiket fényképezni is tilos, bár nem világos, hogy a képeslapárusok bevételének biztosítása érdekében, vagy pedig mert kínai emberrel lehetetlen megértetni, hogy ne használjon vakut. Leginkább talán mindkettő.

Az viszont egészen biztos, hogy aki még nem látott egymáson kúszó, négyhónapos pandaikreket, az nem látott még semmi cukit. Mielőtt legközelebb megvernéd az asszonyt, etnikai tisztogatást rendelnél el a szomszéd faluban, csokit lopnál a boltból, nézz néhány percig botladozó pandakölyköket, hogy elszálljon a vágyad a bűnre. A pandák születésükkor magatehetetlen, rózsaszín kisegerek, és viszonylag lassan tanulják meg a végtagjaikat rendeltetésszerűen használni. Csecsemőként még csak az első kettővel evezés megy, és néha a falnál úgy tudnak felállni, mint a járni tanuló kisgyerekek. Csak a kispandáknak emellett még nagyon dús, fehér és (még nem teljesen) fekete bundájuk is van, valamint érdeklődő, enyhén mélabús szemeik is. Persze tényleg unfair, hogy a pandák megmentésére sokkal több pénz jut, mint szinte bármelyik másik állatfajra, de hát még a politikai korrektség olyan bástyája, mint a CNN sem alkalmaz alacsony, kövér, himlőhelyes arcú és beszédhibás eszkimó nőket bemondónak.


Viszont továbbra is összeesküvést sejtünk a fekete-fehér állatfajok média-túlsúlya mögött. Nem csak a pandák, de kardszárnyű delfinek, a dalmaták és a pingvinek is Kiválasztottak, az ő főszereplésükkel készülnek a gyerekfilmek, nem pedig mondjuk kuvaszokkal és zergékkel. Még a borznak is egész értékes a brandje, pedig az büdös és gonosz. Fogalmunk sincs a megfejtésről, mint ahogy arról sem, hogy miért hívják a pandát egyáltalán pandának. Kínaiul daxiongmao, és még a nagyon okos internet is azt mondja, hogy csak egymásnak ellentmondó, külön-külön sem túl meggyőző magyarázatok léteznek. Biztos mert a panda is olyan kis cuki név.

Címkék: kína állatok úton