HTML

khívától keletre

"Ejha!" - Frei Tamás

"Tyű!" - Vujity Tvrtko

"Aszta!" - Chrudinák Alajos

"Fúúúú!" - Kepes András

Szerinted hova menjünk legközelebb? Tippeket, trükköket, tanácsokat és gyakorlatilag bármi hasznos egyebet küldj nekünk a khivatolkeletreKUKACgmail.com cimre!

naptár

július 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

linkblog

Érdekes adatok Indonéziáról

2008.08.12. 12:26 |  imecs + bede

- Indonéziában ketten napi átlagban 75,7 dollárt költöttünk. Azonban ha nem számítjuk a búvárkodásra költött pénzt, akkor mindössze 69,5-öt. Ez alapján Délkelet-Ázsiában csak Mianmart úsztuk meg kevesebből, és így a statisztika is megerősíti benyomásunkat, amely szerint Indonézia nagyon-nagyon olcsó ország. Egyébként Indonéziában töltöttük utunk során a legtöbb időt, egészen pontosan 64 és fél napot.
- Indonézia nagyjából 18000 szigetből áll, a pontos szám forrásonként változik.
- Indonézia ajándéka a világ tisztálkodási kultúrájának a mandi. Ez a fürdőszoba sarkában álló, vízzel teli tartály, amelynek köszönhetően az indonéz embernek se zuhanyra, se csapra, se vécépapírra nincs nagyon szüksége. A mandi elengedhetetlen tartozéka a nyeles, műanyag edény, amelynek segítségével az ember mer a vízből, majd ráönti a megmosni kívánt testrészre. Eleinte idegenkedtünk a manditól, ám hamar megtanultuk szeretni az önkezünkkel a nyakunkba zúdított, lábasnyi hideg vízlökéseket.

- Sok ázsiaival szemben az indonéz férfiak jelentős része képes arcszőrzetet növeszteni. Az ennek okán érzett büszkeségből kifolyólag az indonéz férfiak jelentős része csodálatos bajuszt visel.
- Öt- és nyolcéves kor közt minden kis indonéz akkor érzi magát igazán menőnek, ha teljes Spiderman-jelmezben mehet iskolába. A legmenőbbeken még maszk is van.
- Indonézia néhány nagyvárosában van Wendy’s, Red Bullból viszont csak a vacak ázsiai fajtát lehet kapni. Kivéve Balin, mert ott a nyugati hordákra tekintettel van igazi, európai is.
- Indonézia majdnem kétmillió négyzetkilométer, ám a lakosságának nagyjából fele, 125 millió ember a Magyarországnál alig nagyobb Jáva szigetén él. Nem meglepő, hogy ez sok probléma forrása. Megoldást már a holland gyarmatosítók is kerestek, akik a transmigrasi-nak nevezett program keretében elkezdték a jávaiakat és kisebb mértékben a szintén eléggé összezsúfolódott balinézeket a szigetvilág szellősebb vidékeire költöztetni. A független Indonéziában a transmigrasi még fontosabb szerepet kapott, és keretein belül több millió embernek lett új otthona, legtöbbször függetlenül attól, hogy akart-e ő egyáltalán bárhova is elköltözni. A transmigrasi eredményeként többnyire a legszegényebb jávaiaknak kellett volna új életet kezdeni Borneó és Pápua dzsungeleiben, ám ők erre szakképzettség híján képtelenek voltak. Az őslakosság viszont természetesen jogosan háborodott fel az erőszakos javanizáción, és sokszor nem volt rest tenni is a betolakodók ellen. Volt, ahol a már évtizedek óta nem űzött fejvadász módszerek is újraéledtek az új szomszédok megregulázásnak érdekében. A transmigrasi kudarc volt, és ma már a dzsakartai kormány sem forszírozza a dolgot.
- Délkelet-Ázsiában mindenhol van egy gazdag kínai réteg, a jelenség azonban talán Indonéziában a legszembetűnőbb. Minden jó autót kínaiak vezetnek, és minden jó bevásárlóközpont velük van tele. A tévé szórakoztató műsoraiban a műsorvezetők vagy eleve kínaiak, vagy nagyon kínainak próbálnak kinézni.
- A kisebb indonéz hajókon minden utas bedobálja a szemetét a tengerbe. A nagyobb indonéz hajókon a legénység gondosan összetakarít, majd közvetlenül valamelyik kikötő előtt vagy után az egészet bevágja a tengerbe.
- Az indonéz férfiak annyira szeretik a bukósisakjukat, hogy simán elfogyasztanak egy komplett ebédet a sisakkal a fejükön.

- A gyarmati múltból kifolyólag Indonéziában aránytalanul sok a holland turista.
- A gyarmati múltból kifolyólag Indonézia keresztény vidékein aránytalanul sok a holland nevű bennszülött, a Bram-tól a Rinus-on át az Ambrosius-ig. És természetesen aránytalanul sok a PSV, Feyernoord és Ajax Amsterdam mez és matrica is.
- Ázsiában mindenhol idegesítő dolgokat ordibálnak a fehér ember felé, de semmi sem olyan idegesítő, mint az indonéz „Hello Mister!!!“.
- Az általunk felkeresett 14 ázsiai ország közül női szemmel messze Indonéziában a legfárasztóbbak és legbunkóbbak a férfiak. Bámulnak, dörgölőznek, és csak itt fordult elő, hogy megpróbáltak a vécében is kukkolni. Minél muszlimabb egy adott környék, annál elviselhetetlenebbek a férfiak.
- Indonézia jelentős része hazai specialitást szív, a kretek nevű szegfűszeges cigarettát. Nem rossz, főleg, hogy a füst szegfűszeges ízt hagy az ajkakon, amit még a cigi elnyomása után percekkel is lehet nyalogatni.
- A világ legnépesebb országa, amely soha, semmilyen kategóriában nem nyert egyetlen Nobel-díjat sem: Indonézia.
- A Balitól keletre fekvő szigeten közül többön is fejlett lovaskultúra dúl, Sumbawa szigetén pedig úgy hívják a tömegközlekedésként használt kis lovaskocsikat, hogy benhur.
- Az indonéz temetők kedvelt dísze a jacaranda-fa. Ha minket egyszer eltemetnek, a sírunkat egy vidéki, rózsaszín virágú göcsörtös fákkal teli indonéz temetőbe kérnénk.
- Indonéziában nyugati együttesek olyan kalózcédéit forgalmazzák, amelyekre gondos kezek az adott együttesnek csak a leglágyabb számait válogatták össze. Egy Light-Guns N’Roses és egy Light-Roxette cédéhez is volt szerencsénk különböző taxikban.
- Indonéziában sokszor olyan fiatal, óvodás kislányokon is van fejkendő, akiket más, az iszlámot sokkal komolyabban vevő országokban még kisgatyában hagynak az utcán rohangálni.
- Az indonézek a mobiltelefont egészen különlegesen, szinte kisrádióként használják. Jó messze tartják a fejüktől, aminek következtében egyrészt ordítaniuk kell bele, másrészt pedig a környéken mindenki hallja, amit az ő fülükbe ordítanak.
- Indonéziában az avokádót nem zöldségként eszik, hanem édes gyümölcsként, mint máshol a málnát vagy a mangót. Így van avokádó-shake is, amit csokoládésziruppal leöntve szolgálnak fel. A zöld-barna élelmiszerek valamiért taszítják az európai embert.
- Sokmindent lehet mondani általában az indonézekre, de hogy nagyon ravaszok lennének, vagy nagyon vágna az eszük, azt semmiképpen sem.
- Az indonézek mindenütt folyamatosan énekelnek, ami Ázsiában viszonylag megszokott jelenség. Buszra felszálló, éneklő-zenélő koldusokkal viszont csak itt találkoztunk. A falu elején felugrik egy háromfős társaság, gitárral-dobbal-nádi hegedűvel, öt perc alatt előadnak két számot, majd tartják a kalapot. Az első csapat még bájos, ám amikor ugyanazon az úton a harmadik társaság is ugyanazt a dalt adja elő ugyanolyan hamisan, már nehezebb kedvesen mosolyogni. Pláne adakozni.
- A lakosság alig három százalékát adó kínaiak ellen évtizedeken át diszkriminatív törvények voltak életben Indonéziában. Tilos volt megünnepelni a kínai újévet, nem jelenhettek meg kínai nyelvű sajtótermékek, nem volt kínai nyelvű oktatás, és még a boltok cégérein is tilos volt a kínai karakterek használata. Ezek a törvények ma már nincsenek életben, ám ettől még nem könnyű kínaiként élni az országban, külső szemlélőként pedig nehéz nem észrevenni, hogy helyzetük nagyban hasonlít a harmincas években Kelet-Európában élő zsidókéra. Ott lóg felettük Damoklész kardja, és ha az ország ismét gazdasági vagy társadalmi problémákkal kénytelen szembenézni, biztos lesz olyan politikai erő, amely ismét ellenük uszítja az ilyesmire kapható csőcseléket.

- Indonéziában a sör közepesen drága. Boltban valamivel két dollár alatt van a nagyüveges, egész finom Bintang, olcsó étteremben valamivel fölötte. Az országban mindenhol lehet alkoholt kapni, de a nagyon muszlim vidékeken csak bizonyos helyeken, és ott sem teszik ki a kirakatba.
- Az indonéz viszonyok egyik legnagyobb szakértője meglepő módon magyar. A Jáván élő Wágner László írta a Lonely Planet indonéz társalgási szótárát, az országról szóló weboldalai pedig óriási segítséget jelentenek mindenkinek, aki Indonéziába tervez utazni – főleg, ha az ország eldugottabb szegleteibe.
- Vietnamot leszámítva Indonéziában láttuk az egy főre jutó legtöbb robogót. A tévéreklámok jelentős része is ezeket kínálja.
- A hatvanas évek elején Sukarno elnök a fejébe vette, hogy nem csak Indonézia vezetője lesz, hanem valamennyi maláj nép élére áll. Ezzel kezdődött a konfrontasi, ami dicsőséges felszabadító háború helyett csupán röhejes kudarcok sorozata lett Borneó dzsungeleiben. Az indonéz csapatok megpróbálták elfoglalni a sziget maláj részét és Bruneit, ám annyira nem sikerült a dolog, hogy volt olyan kommandójuk, amelyet a maláj földművesek egyből átadtak a rendőrségnek. Pedig otthon Sukarno még azt mondta, tárt karokra és ujjongó testvérekre számíthatnak.
- Az indonéz általános iskolákban azt nem tanítják meg, hogy nem szabad szemetelni, viszont bizonyos napokon minden tanulónak kell hoznia egy seprűt otthonról, hogy ezek segítségével az iskolaudvaron felgyülemlett szemetet kiseperjék az utcára.
- Az indonéz férfiak a száraz szexet szeretik. Bár ez az elvárás még nem annyira szerves része a szexuális kultúrának mint mondjuk Fekete-Afrikában - ahol a kellő hatás érdekében akár fadarabokat vagy fűszálakat is raknak a nő hüvelyébe - azért szinte minden illatszerboltban kaphatóak „dry vagina“ feliratú krémek, porok és szappanok. Tucatszámra találhatunk a hüvely összeszűkítésére specializált fürdőket és szépségszalonokat is, ahol illóolajokkal és füstölőkkel gátolják meg a nedvesedést, és a radikálisabb beavatkozást vállalókra is szakosodtak azt indonéz plasztikai sebészek.
- Sok idegesítő szokása van az indonézeknek, de minket egy sem tudott úgy felhúzni, mint a rosszul visszaadás. Fogsz egy taxist. Megbeszélitek az úticélt. Megállapodtok, hogy 12000 rúpiáért elvisz. El is visz. Fizetsz két darab tízezer rúpiással. Visszaad négyezret, és bután néz. Mondod, hogy hé. Ad még hármat. Ekkor dönthetsz, hogy tovább balhézol a 15 forintnak megfelelő hiányzó ezresen, vagy a lelki békéd megőrzése érdekében inkább legyintesz.
- Az ország szigetei közt sokat vitorlázó forrásaink szerint Indonéziában egészen nyílt tengeren, mondjuk kétezer méteres vízmélységben is lehet találkozni a fenékhez kötözött halászstégekkel. Ezeken egyetlen ember ücsörög, és vár a havonta néhányszor az összefogdosott halakat begyűjtő hajókra. Ez az a munka, amely helyett nagyon szívesen lennénk akár hullamosók is.
- Az indonéz hivatalos nyelv, a Bahasa Indonesia viszonylag új kreálmány, és nagyon közeli rokona a Malajziában beszélt Bahasa Malayának. A Bahasa Indonesia a világ egyik legegyszerűbb nyelve, amelyben nincs se nem, se igeragozás, se többes szám. Ez utóbbi helyett azt, hogy valamiből több van, úgy jelzik, hogy egyszerűen kétszer mondják a főnevet.

- Mivel a Bahasa Indonesia ilyen egyszerű, Indonéziában találkoztunk a legtöbb olyan turistával, aki beszélte a bennszülöttek nyelvét. És mi is ezt a nyelvet sajátítottuk el a legmagasabb szinten (persze azért annyira nem magasan), ami egyrészt annak volt köszönhető, hogy egész utunk alatt Indonéziában töltöttük a legtöbb időt, másrészt viszont annak, hogy egy olyan nyelv, amelyben ugyanaz a szó jelenti az utcát és a mennit, annyira tényleg nem nehéz. A nyelvük egyszerűségével a helyiek is tisztában vannak. Csak itt találkoztunk olyan emberekkel, akik őszintén meglepődtek, amikor kiderült, nem beszéljük a nyelvüket.
- Az indonéz kisvárosi önkormányzatok imádnak a régióra jellemző zöldségeket vagy gyümölcsöket ábrázoló szobrokat állítani. Káposztától ananászig mindennel találkoztunk.
- Tetszőlegesen kiválasztott indonéz tévéhíradó első tíz perce mindig az országot éppen sújtó természeti katasztrófákról szól, a földrengésektől kezdve az áradásokon át a vulkánkitörésekig.
- Az indonézek gyomra még a többi ázsiaihoz képest is rosszul bírja a kanyargós buszutakat. Ennyi okádást sehol máshol sem kellett végigülnünk. Ráadásul az indonéz ember nem igazán lát meg bonyolult összefüggéseket, ezért hiába okádott végig egy délelőttöt, délben a pihenőkor boldogan tömi tele magát minden vacakkal. Aztán délután az egészet megint kihányja.
- Szemben a hasonlóan szegény Fülöp-szigetekkel, mellbevágó, hogy a filippínókhoz képest az indonézek mennyire távol vannak a világ dolgaitól. Itt nincs minden nagyobb faluban internet, és a fiatalok nem amerikai kosárlabda-meccseket bámulnak a tévében. A néhány nagyvárost leszámítva Indonézia mintha saját lakóinak érdektelenségéből kifolyólag direkt lenne a világ vége.
- Az hagyján, hogy a szűk tengerszorosokban forr a víz, a vulkánok rendszeresen kitörnek, és földrengések és cunamik is rendszeresen elkapják az országot, de Indonéziában még a levegőben sem lehet nyugodt az ember. Minden egyes repülőút iszonyú turbulenciákkal teli hullámvasút, amelyeken ember legyen a talpán, aki nem végig az ülés karfáját szorongatja görcsösen.
- Mivel a legelemibb biztonsági szabályokat sem képesek betartani, valamennyi indonéz légitársaság ki van tiltva az Európai Unió légteréből. Még a nagy, állami Garuda is.
- Több indonéz légitársaság gépein különböző vallások imáival teli könyvecskék is járnak minden üléshez.
- Meglepő módon Indonéziának saját, hazai fejlesztésű államszervező ideológiája van, a pancasila. Ezt a független ország első vezetője, Sukarno véste kőbe, és öt alapvetése van. Az egyistenhit, a humanizmus, a társadalmi igazságosság, a nemzeti egység és a demokrácia. Természetesen Indonéziában ezek közül egy sem valósult meg maradéktalanul, és nyilvánvalóan nem is fog soha. Mellesleg az egyistenhittel a muszlimoknak és a keresztényeknek nem volt sok gondjuk, a balinéz hindu papok viszont jó sokáig törhették a fejüket, amíg valami olyan módosítást tudtak letenni az állam asztalára, amely legalább látszólag a követelményeknek megfelelővé tette sokfejű vallásukat.
- A nyilvánvaló problémák ellenére a független Indonézia története tulajdonképpen sikertörténet. A szinte mindenben különböző szigetek meg tudtak maradni egy országban, jelenleg csak néhány kisebb csoport küzd a függetlenségért, és Indonézia a harmadik világ körülményeihez képest inkább sikeres, mint kudarcot vallott olvasztótégely.

Címkék: úton indonézia érdekes adatok