HTML

khívától keletre

"Ejha!" - Frei Tamás

"Tyű!" - Vujity Tvrtko

"Aszta!" - Chrudinák Alajos

"Fúúúú!" - Kepes András

Szerinted hova menjünk legközelebb? Tippeket, trükköket, tanácsokat és gyakorlatilag bármi hasznos egyebet küldj nekünk a khivatolkeletreKUKACgmail.com cimre!

naptár

december 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

linkblog

Money, money, money

2007.07.20. 14:41 |  Bede Márton

Ha egyszer sikerült összeszedni kellő mennyiségű pénzt az utazásra, még mindig ott van a kérdés, hogy is tud ennyi sok dollárt magával vinni az ember. Egyfelől nyilván sehogy, hiszen rizikós sok pénzt hurcolászni egy hátizsákban, a világ tele van rossz emberekkel, akik imádnak lopni. Ugyanakkor viszont a bankkártya sem megoldás, mert a világ jelentős részén nem lehet használni olyat. Ahova mi megyünk, ott sok helyen nagyon fejletlen a bankrendszer, mint például Közép-Ázsiában, vagy egész egyszerűen nem is létezik, mint Myanmarban, ahol a nemzetközi embargónak köszönhetően gyakorlatilag csak készpénzzel lehet boldogulni.

Nekünk így valamilyen kombinált megoldás kellett. Először is egy devizaszámla, hiszen ha az utazás alatt úgyis mindent dollárban fogunk fizetni, akkor teljesen felesleges azzal vacakolni, hogy a rendelkezésünkre álló forintokat minden héten átszámolgassuk dollárra. Euroszámlának semmi értelme, a világon minél elmaradottabb helyre megy az ember, annál jobban ragaszkodnak a helyiek a dollárhoz. Természetesen az olyan, az Egyesült Államokkal nyíltan ellenséges országokban is, mint éppen Myanmar.

Egy ilyen úton használt bankkártyának két dolgot kell tudnia. Egyrészt magasnak kell lennie az engedélyezett napi maximális költésnek, mert reális a valószínűsége annak, hogy mondjuk gyorsan két repülőjegy árát kelljen egyszerre kivenni egy ATM-ből, és ez simán a limit felett lesz. Másrészt pedig a bank a lehető legkevesebb jutalékot számítsa fel a külföldi ATM-használatért, ennél értelmesebb dolgokra azért szívesebben költi az ember a pénzét.

Az első meglepetés a Budapest Bankban akkor ért, amikor kiderült, hogy a bankomnál ugyan lehet devizaszámlát lehet nyitni, viszont hitelkártyát igényelni hozzá, azt már nem. Ezt egyébként az ügyintézőjük is furcsának tartotta, amivel megvigasztalni nem tudott. És gyorsan annak a lehetőségét is kizárta, hogy mégis bevállaljam a forintszámlámhoz tartozó VISA kártyával utazást, amikor elárulta, hogy minden egyes külföldi ATM-használatért 1500 forintot számolnak fel. Ez egy egyhetes ausztriai síeléskor nem sok, de ha mondjuk most ötvenszer fogom használni a kártyámat pénzfelvételre, márpedig annyiszor biztosan fogom, akkor 75000 forintot hagyok a banknál. Abból ketten egy hétig elvagyunk Indonéziában, úgyhogy a Budapest Bankot mint megoldást inkább gyorsan kizártuk.

Rövid gondolkodás után a Citibanknál kötöttünk ki, ha egy globális nagybank nem tud segíteni rajtunk, akkor senki. Végül itt nyitottunk dollárszámlát, annak ellenére, hogy itt is volt egy apró gond: ehhez VISA-t nem, csak Mastercardot lehet igényelni. Akárcsak a dollárt, a világ lerohadtabb szegletei a VISA-t is jobban szeretik a Mastercardnál, bár azért ahol van bank, ott jó eséllyel lehet használni az utóbbit is. Biztos, ami biztos elvisszük a Budapest Bankos VISA-t is, végszükség esetére azon a számlán is hagyunk valamennyi pénzt. A Citibanknál a napi maximális pénzfelvétel egymillió forintnak megfelelő dollár, ennyi mindenképpen elég lesz, és sikerült egy olyan konstrukciót is megcsípni, amelynek köszönhetően se vásárlásért, se ATM-használatért nem számolnak fel egy fillér költséget sem. Természetesen van internetbankjuk is, az pedig nekünk nagyon kell, mert máshogy esélyünk sincs a számlánk követésére.

A bankkártya (sőt, ugye bankkártyák) mellett muszáj készpénzt is vinni. Pont abban az Üzbegisztánban kezdünk, ahol a nagyvárosokban is alig van ATM, és azoknak a működésében sem jó teljesen megbízni. Dollárt viszont a világon mindenütt lehet váltani, ha még bank és pénzváltó sincs, akkor a legrohadtabb szállás tulajdonosánál is. Sőt, váltani sem muszáj, aki a turistaiparban dolgozik, csak boldogabb, ha dollárban kapja meg a pénzét. És nem csak Üzbegisztánban lesz ezzel gond, hanem a többi közép-ázsiai országban is. Persze ahol van ATM, ott használni fogjuk, de muszáj valamennyi vésztartalék dollárban.

Összesen ezer dollár lesz nálunk készpénzben, a nagyobbik része százasokban, a többi pedig kisebb címletekben. A myanmari túra előtt pedig majd Kínában az utolsó bankban felveszünk annyi dollárt, amennyire csak szükségünk lehet a határon túl. Az külön jó vicc, hogy az sem mindegy, pontosan milyen bankjegyek vannak nálunk. Minél újabb és minél jobb állapotú kell, hogy legyen az összes. Kirgíziában például mindenki meg van győződve – illetve hát pontosan tudja – hogy Biskek az orosz maffia kedvelt pénzmosó központja, és nagyon sok hamis dollár van az országban. Délkelet-Ázsiában pedig mindenki tudja, hogy amikor az észak-koreai rezsim nekiállt amerikai dollárt hamisítani, melyik szériaszámokat használták, így ezeket senki nem hajlandó beváltani.

A bankkártyák és a készpénz mellett lesz nálunk ezer dollárnyi American Express utazási csekk is. Ennek a legnagyobb előnye, hogy nagyon még vigyázni sem kell rá, mert ha elvész/ellopják díjmentesen lehet pótolni. A legtöbb bankban be lehet váltani, és néhány olyan helyen is, ahol egyébként nincs bank. Csak alá kell írni, oszt adják is a pénzt. Valószínűleg elég lenne a cash + bankkártya kombináció is, de még egy tartalék egészen biztosan nem fog ártani.

Természetesen pedig minden szétosztva, rejtett zsebekbe, ruha alatti övtáskába, hátizsák legmélyére még egy végső vésztartaléknyi adag, és reméljük a legjobbakat.

Címkék: pénzügyek utazás előtt