HTML

khívától keletre

"Ejha!" - Frei Tamás

"Tyű!" - Vujity Tvrtko

"Aszta!" - Chrudinák Alajos

"Fúúúú!" - Kepes András

Szerinted hova menjünk legközelebb? Tippeket, trükköket, tanácsokat és gyakorlatilag bármi hasznos egyebet küldj nekünk a khivatolkeletreKUKACgmail.com cimre!

naptár

január 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31

linkblog

Ha mi kúttúrát szaglunk, a világ végére is elutazunk

2007.08.29. 17:50 |  imecs + bede

Utunk legnyugatibb pontját, Nuqus városát Khívából értük el, kedvenc szavunk, egy csillagtúra keretében. Sőt, tulajdonképpen ez egy fakultatív kirándulás volt. Nuqus Karakalpaksztán fővárosa, a fekete kalaposok néhány százezren vannak csak, és saját nyelvük ugyan van, identitásuk viszont annyira elmosódott az évszázadok során, hogy jelenleg éppen arra próbálnak rájönni, pontosan milyen kalapokról vagy sapkákról kapták a nevüket, mert nagyon szívesen hordanák megint. Nuqus közel van az egyre távolodó Aral-tóhoz is, és a tó eltűnésével járó ökológiai katasztrófa a várost és annak lakóit is folyamatosan rongálja, légúti megbetegedések, rák és egyéb bajok formájában. Ez itt tényleg a világ vége, a pusztulaton kívül a szovjetek még omladozó lakótelepeket és csúnya köztéri szobrokat is hagytak hátra, a város összességében remek díszlete lehetne a Mad Max Tarr Béla által rendezett folytatásának.

Más nyomorúságában turistáskodni a legtaplóbb dolog a világon, és mi nem is ezért, hanem az Igor Szavickij Múzeumért utaztunk Nuqusba. Szavickij régész, műgyűjtő, népművelő és általános polihisztor volt, aki a város elszigeteltségét kihasználva egész életében fanatikusan gyűjtötte a szovjet kultúrpolitika által legfeljebb tűrt, de inkább tiltott műalkotásokat, elsősorban festményeket. A gyűjtőmunkát megkönnyítette, hogy Üzbegisztán már az 1920-as évektől kezdve a békét és alkotói szabadságot kereső szovjet művészek egyik kedvenc menedéke volt. Moszkvából és Leningrádból komplett alkotói közösségek költöztek Taskentbe a forradalmi évek lelkesedése után egyre fojtogatóbb szocreál kultúrterror elől.

A Szavickij-gyűjteménynek otthont adó múzeum, ahogy a fenti kép is szépen illusztrálja, ideális gyermekkönyvtár lehetne Dunaújvárosban. Itt viszont olyan festményeknek ad helyet, amelyekért a világ minden pontjáról képesek ideutazni a szovjet avantgárd lelkes barátai. Nem csak magát a múzeumot lehet megnézni, hanem akinek van rá ideje (és pénze), azt beengedik a több tízezer műtárgyat egymásra halmozó raktárba is. Fényképezni viszont sajnos csak nagyon sok pénzért lehet, úgyhogy azok a drága olvasók, akik szeretnének látni is valamit a képekből, azok álljanak neki feltúrni az internetet.

Elsősorban két friss kedvencünket, a bunkóságunkból kifolyólag általunk eddig nem ismert Lisenkót és Redkót ajánlanánk. Az előbbit alig harmincévesen tartóztatták le Taskentben, hogy többé elő se kerüljön Sztálin börtöneiből. Nagyon nem volt hajlandó felül békegalamb, alul traktor embereket festeni, Bika című képe, amely egyben a múzeum leghíresebb festménye, végül végképp elvágta a cenzoroknál. A világ bármelyik modern művészeti múzeumában főhelyet érdemlő, erősen Picassós képen pedig csak egy kitekert testű, furcsán színes szarvű ökör van. Állítólag a szovjetek az állat két fekete szemébe az imperializmus fenyegető puskacsövét látták bele, és ez elég is volt szegény művész hidegre tételéhez.

Kliment Redko Kandinszkij és Malevics legtehetségesebb tanítványa volt, akinek tehetségét még a szovjet kultúrpolitika is elismerte, és jutalmul tanulmányútra küldte Franciaországba. Az ukrán festő majdnem egy évtizedig kint is maradt, és amikor végre visszajött, annyira elhajlott polgárilag, hogy soha többé semmit nem engedtek neki kiállítani. Pedig lett volna mit, például harminc évvel a híres fénykép előtt, amelyen Muhammad Ali áll felemelt kézzel a földön fekvő Sonny Liston felett, ő ezt már egyszer megfestette. Jó, a szereplők talán mások, de bokszmeccset ábrázoló képe így is egészen lenyűgözően másképp ábrázolta az erőt és a győzelmet egy olyan korban, amikor az ilyesmit csak légkalapáccsal és megzabolázott vasérccel volt szabad.

A múzeum a két sztáron kívül is tele van remek képekkel, sajnos annak a csávónak a nevét elfelejtettük, aki a munka örömét dicsőítő poszterek összes sablonelemét felhasználva és kicsit megcsavarva készített a rendszert teljesen nevetségessé tevő képeket. Valószínűleg ő sem húzta sokáig. És magunktól ugyan nem jutott volna eszünkbe megnézni egy üzbég kortárs művészeti kiállítást, de ha már ott volt egy a szovjetek mellett, végigfutottunk azon is, és a főleg bazárokat és jurtákat ábrázoló képek is egész szórakoztatóak voltak.

Az épület ugyan kívülről tényleg nem egy matyóhímzés, belül viszont teljesen alkalmas múzeumi célokra, például Üzbegisztán legerősebb légkondijáért is érdemes ide beugrani. Sajnos angol nyelvet beszélő tárlatvezető éppen nem volt jelen, pedig ezek állítólag nagyon jók, de az angol feliratok és magyarázatok így is kiválóan kontextusba helyezték az egyes izmusokat és művészeti csoportokat. Tényleg csak ajánlani tudjuk mindenkinek, Taskentbe kell repülőjegyet venni, onnét az Uzbekistan Airwaysnek van járata Nuqusba, ha a húsz órás vonatút kényelmetlennek tűnne. Aki erre jár mindenképpen nézze meg Nuqus közelében a sivatagban elszórt 1500-2500 éves várromokat, mi azokkal is meg voltunk elégedve.

Végül egy igazi szovjet műalkotást szeretnénk bemutatni a Szavickij Múzeum férfivécéjéből. Az „Administration“ szó felett letakart szőveg valami olyasmi volt, hogy „You can buy toilet paper from the cloak room attendant. We apologize for the inconvenience“. De nyilván már nem lehet kapni. Az egészen modern, multimédiás-interdiszciplináris művészetetek rajongóinak pedig a pénztár mellett büszkén kiállított, a nemzetközi sajtóból összeollózott cikkeket ajánljuk, amelyeket valószínűleg elfelejthettek elolvasni, mert a múzeum ajnározása mellett egytől egyig mind az üzbég rendszert szidták. Vagy talán ez szándékos húzás a cenzúrának áldozatul esett műalkotások elé egyfajta triplacsavarral? Közép-Ázsia tele van ŐRÜLTSÉGGEL!

A következő rész tartalmából: Félelem az Urgench-Szamarkand vonaton! Reszketés az Urgench-Szamarkand vonaton! Egy dunsztosüvegnyi birka az Urgench-Szamarkand vonaton! Vajon túlélik a megpróbáltatásokat rettenthetetlen utazóink?????????

Címkék: üzbegisztán úton