Ma besétáltunk az Aerovivába a Madách téren, és összesen 256 000 forintért vettünk két jegyet Taskentbe. Augusztus 17-re, moszkvai átszállással, mindkét útszakaszon Aeroflot géppel. Tudtuk, hogy ők ennyiért adják, ezért vásárlás előtt végigfutottunk két potenciálisan olcsóbb megoldáson.
Először is megpróbáltuk megtalálni a Március 15. téren az Aerosvit nevű, obskurus ukrán légitársaság irodáját. Forrásaink, elsősorban maga az Aeroviva honlapja szerint velük lehet a legolcsóbban Budapestről eljutni Üzbegisztánba, így mindenképpen megért a dolog egy metrómegállónyi kitérőt. Az egyetlen baj az volt, hogy hosszas kereséssel sem sikerült megtalálni az irodájukat az 1-es szám alatt, ahol pedig elvileg lenniük kellett volna. Mivel az már korábban is feltűnt, hogy az ukránok honlapja szerint ők igazából nem is repülnek Taskentbe, annyira nem is forszíroztuk a dolgot.
A következő megálló az Aeroflot irodája volt a Váci utcában. Pont olyan, mint Leningrád 1987-ben! Például 13 óra nulla perctől fél órás ebédszünetet tartanak. Amikor pedig bejut az ember, egy magyarul nagyon cuki kiejtéssel beszélő, kövér, ötvenes orosz nő fogadja, akiben nem buzog a segítőkészség. Az viszont így is gyorsan kiderült, hogy ők valamivel drágábban adják ugyanazt a jegyet, mint az Aeroviva, így megköszöntük a segítségüket.
Az Aerosvites megoldásra még egyszer rákérdeztünk az Aerovivánál, ahol hosszas keresgélés után arra jutottak, hogy, az ukránokkal csak Kijevig lehet eljutni, onnét egy még kisebb légitársaság megy tovább Taskentbe, de az ő gépeik viszont nincsenek benne a világ összes légitársasága által használt foglalási rendszerben. Ennyire obskurus céggel pedig olyan nagyon mi sem akartunk repülni, úgyhogy maradtunk az Aeroflotos megoldásnál. Nekünk ugyan csak az odaútra kellett jegy, de a nemzetközi légiközlekedés különös játékszabályai szerint olcsóbb retúrjegyet venni, így most van két foglalásunk a szeptember 3-i visszaútra is. Amit nem fogunk felhasználni, ó, nem.
Most már csak egy tisztázandó kérdés van az odautazással kapcsolatban. Az Aeroviva szerint a Budapestről induló járat a Seremetyevo 2-es termináljára érkezik, és onnét is megy a gépünk Taskentbe. Az Aeroflot irodájában viszont azt állították, hogy valóban a 2-re érkezik, de az 1-ről mennénk tovább. Ez azért egyáltalán nem mindegy, mert ezek több kilométerre vannak egymástól, és a magyar szempontból nagyon szigorú orosz vízumszabályok alapján (amik azért ennyire szigorúak, mert ők adtak volna nekünk vízummentességet, ha viszonozzuk a gesztust, de mi erre nem voltunk hajlandóak) már a két terminál közötti úthoz is legalább egy tranzitvízumra van szükség. Ezt viszonylag könnyen be lehet szerezni, főleg a hosszabb időre érvényes orosz vízumokhoz képest, csak a francnak van kedve még ezzel is vacakolni és fizetni darabonként tizennéhányezer forintot. Erre még kénytelenek leszünk visszatérni.