Nem számít, hol jártál eddig az életben, egészen biztos, hogy soha, sehol nem voltál még annyira elveszve, mint Kínában. Nem mindenhol Kínában, de hogy számtalan hely van itt, ahol az ember akár a Marson is lehetne kommunikációs szempontból, az egészen biztos. A teljesen érthetetlen beszélt nyelvhez párosuló érthetetlen írás együtt már annyira sok, hogy többször gyorsabban tudtunk dolgokat végig magyarul beszélve elintézni, mint nemlétező kínai tudásunkat bedobva.

A cirill betűket húsz perc alatt meg lehet tanulni, és ezek ismerete még akkor is nagy segítség, ha az ember egy büdös szót nem beszél bolgárul vagy oroszul. Az arab betűkkel már rosszabb helyzet, de ott legalább az esti tévéhíradó végén meg lehet érteni az európai meccsek eredményeit, mert legalább az országok neve felfogható. Itt esély sincs a több ezer karakter megjegyzésére, és ahol a Németország Deguó, az Anglia pedig Yingguó, ott a sporthíreket is lehetetlen megérteni.

A külföldiek számára a kínai megértését és használatát a pinyin, a kínai nyelv latin betűs írásmódja lenne hivatott segíteni. Sajnos az a gond, hogy a kínaiban az egyes szótagoknak nem csak kiejtése, hanem hanglejtése is van, amit a pinyin ugyan tud jelölni, viszont komoly gyakorlat nélkül ezeket lehetetlen helyesen kimondani. Így hiába tudjuk, hogy a pályaudvar az valahogy úgy hangzik, hogy huoche zhan, és tudjuk azt is, hogy melyik szótagot milyen hanglejtéssel kellene mondani, kellő gyakorlat hiányában a taxisofőrök sokszor nem értik meg, hogy mit akarunk. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a ‚zh‘ által jelölt hangot városonként változóan ejtik, ami tovább nehezíti a kommunikációt.

Angolul néhány recepcióst és jegyárusítót leszámítva szinte senki sem beszél, és ők is csak a droidként betanult kérdésekre tudnak szintén betanult válaszokat adni, ha valami újat hallanak, egyből lefagy az agyuk. Ez inkább frusztráló, mint vicces, amin viszont tényleg lehet röhögni, azok a különböző, a turisták segítsésére vagy éppen elcsábítására kihelyezett, borzalmas angolságú feliratok a buszpályaudvaroktól az éttermek kirakatáig. Ezekből már egész jó gyűjteményünk van, amit majd egyszer közzé is teszünk, aktuális kedvencünket egy dunhuangi étterem ajtajára kiírva láttuk, egyszerre rejtélyes, csábos és filozofikus: „Grasp the Meat“.

A kommunikációt megkönnyítendő hoztuk magunkkal a Lonely Planet Mandarin Phrasebook nevű hasznos kis zsebkönyvét. Azt nem mondanánk, hogy teljesen haszontalan, de hogy nem ebből fogunk megtanulni kínaiul, az egészen biztos. A gond itt is az, hogy ha még azt sem tudjuk közérthetően kimondani, hogy „huoche zhan“, akkor az egyszerűnek tűnő „Milyen hosszan fogunk itt állni?“ kérdéssel már megpróbálkozni is felesleges mert az valahogy úgy hangzik, hogy„Zai zheli ting duojiu?“. A könyvecskét így elsősorban arra használjuk, hogy szótár-fejezetéből olyan elhibázhatatlan szavakat tanuljunk meg, mint példádul főtt rizs (mifan), és a kívánt szavak-mondatok itt szereplő, kínai karaktereit beszélgetőpartnereink orra alá dugjuk, akik ezeket általában – de nem mindig! – meg szokták érteni.

És még valamire jó ez a Mandarin Phrasebook: a számunkra totálisan felesleges, ám bizonyos turisták számára bizonyos élethelyzetekben nyilván valóban fontos kínai szövegeken kiválóan lehet szórakozni. Az alábbiak a kedvenceink, a pinyinben a hanglejtést jelölő hülye ékezeteket nem volt energiánk begépelni, de ha nem lettünk volna lusták, akkor sem tudná ezeket senki kiejteni úgy, hogy meg is értse azt bárki mondjuk a hat és fél millió lakosú Luoyangban.

Do you mind if I breast-feed here? – Wei haizi ni bujieyi ma?
Heavy metal – Zhongjinshu yinjue
I’m a member of the conservative party. - Wo shi baoshou dangyuan.
US foreign policy – Meiguo duiwai zhengce
What should be done about hydroelectricity? – Shuifadian yinggai zenme chuli?
I’m high. – Qifei le.
You’re just using me for sex. – Ni zhi shi yongwo fang qingyu.
The rope will hold, won’t it? – Shengzi meishi ba?
Do I need golf shoes? – Xuyao gao’erfu qiuxie ma?
Yellow card – Huangpai
I’m pissed. – Wo zui le.
I’ve been raped. – Wo bei qiangjian le.
What am I accused of? – Wo beizhi fanle shenme zui?
Ouch! – Aiya, teng!

Sajnos a Lonely Planet szemérmes szerkesztői néhány létfontosságú kifejezés pinyin és kínai karakteres közlését kifelejtették a könyvükből, úgyhogy személyes gyűjtésünket nekik ajánljuk.

- A ti szobátok és a mienk közt gyakorlatilag nincs szigetelés, és ha a haverjaiddal tovább folytatjátok az ordibálást és a tévé bömböltetését, elvágom a torkod.
- Hogy az úristenedben van pofád 118 yuant kérni ezért a vacsoráért, amikor az étlapon jól láthatóan egyetlen tétel sincs 15 fölött, és mi összesen négy fogást, egy sört és egy csésze teát fogyasztottunk?
- Egyszerűen nem hiszem el, hogy van öt hűtő a boltotokban, mégis csak meleg sört árultok.
- Köcsög.
- Most őszintén, szerinted én el tudom olvasni azt a szórólapot, amit a kezembe próbálsz nyomni?
- Nézd, neked aztán teljesen mindegy, a fizetésedből úgysem vonják le, szóval igazán elhihetnéd, hogy ez valójában egy diák- nem pedig búvárigazolvány, látod, még fénykép is van rajta, úgyhogy adjál csak nyugodtan egy félárú diákjegyet, az is van darabonként hat dollár.
- Azért nem maradunk még egy éjszakát, mert az ágy fölötti barna foltról még bemagyaráztuk magunknak, hogy csokoládé, de az itt árult óvszerekből és a HIV-vírus elpusztításával kecsegtető vaginális kenőcsökből már kikövetkeztettük, hogy ez egy mocskos kupleráj.
- Ha te vagy a sofőr és a buszodon ezer helyen ki van írva, hogy tilos a dohányzás, akkor miért cigizel vezetés közben?
- Te írástudatlan vagy, vagy miért nem vagy képes elolvasni ezt a rohadt címet, amikor a ti hülye krikszkrakszaitokkal is ide van írva?
- Tényleg azt képzeled, hogy igénybe fogom venni egy olyan idegenvezető szolgáltatásait, aki angolul még a ‚no‘ szót sem érti?
- Valószínűleg az anyád is csaló volt, de te tuti az vagy.
- Komolyan gondolod, hogy azt a fogást is fizessem ki, amit én nem is rendeltem meg, és te csak tévedésből hoztál ki?
- Próbáljál már úgy lemászni a kabin felső ágyáról, hogy közben nem taposol rá a lábujjaimra, ha véletlenül rálógnak a létrára.
- Nincs bámulás!
- Ha esetleg érdekelne, hogy miért mosolygok, pedig már vagy egy órája bámulsz és mutogatsz rám az egész családoddal együtt, nos hát azért, mert megszólalásig emlékeztetsz a Majmok bolygója egyik szereplőjére.
- Nincs kedved kimenni a szobából, ha már muszáj instant tésztát zabálnod?

Az is igaz, hogy eddig, ha sok szenvedés árán is, de mindent sikerült elintézni, amit csak akartunk. Ehhez a Phrasebook különböző oldalaira bökdösésre, angol tőmondatokra, kreatív mutogatásra, valamint egyszer egy pályaudvar kasszájánál az „Aggyá jegyet, JEGYET aggyá!!!“ felszólítás ordítására is szükség volt. De egyszer sem futamodtunk meg.