Ne szégyelld magad, drága olvasó, amiért a legjobban az érdekel, hogy mennyibe került ez az egész. Amikor még csak terveztük ezt az utat, minket is ez a kérdés foglalkoztatott a leginkább. Álljon hát itt először is az egy éven át minden este gondosan vezetett könyvelés végeredménye, egyetlen táblázatba sűrítve. Akit sokkal részletesebben, napra lebontva érdekelnek a költségek, töltse le ezt a táblázatot.

Napi átlagköltségek dollárban
∗ Összesen 361 napig utaztunk, ám mivel Indonéziában majdnem egy komplett hetünket drága családunk fizette, az elszámolásba csak 354 és fél nap került.
∗∗ Ehhez a számhoz hozzá lett adva a nemzetközi repülőjegyekre költött összeg, egészen pontosan 5395 USD (Budapest-Taskent 1280 USD, Biskek-Ürümcsi: 426 USD, Kunming-Mandalay 419 USD, Yangon-Bangkok 85 USD, Bangkok-Kuala Lumpur 201 USD, Kuala Lumpur-Banda Aceh 90 USD, Dzsakarta-Bangkok 82 USD, Hanoi-Manila 168 USD, Manila-Oszaka-Manila 1165 USD, Manila-Kota Kinabalu 87 USD, Kota Kinabalu-Penang 121 USD, Penang-Yogyakarta 143 USD, Yogyakarta-Bécs 1128 USD)

Tehát budapesti indulásunktól a Budapestre érkezésig 34612 amerikai dollárt költöttünk. Ez 2008 augusztusi árfolyamon 5 620 000 forint. 2007 augusztusi árfolyammal számolva viszont 6 920 000 forintról van szó, úgyhogy számoljunk a kettő átlagával, 6 270 000 forinttal.

Azonban még ez sem a végösszeg, mivel indulás előtt is voltak költségeink. A három közép-ázsiai vízumot Bécsben kellett intéznünk irtózatos pöcsölés árán, az oroszt és a kínait Budapesten, továbbá felszerelést is kellett vásárolnunk. Sajnos ezekkel nem tudunk fillérre pontosan elszámolni, úgyhogy csak saccolunk, amikor azt mondjuk, hogy egyéves utunk 6 500 000 forintba került.

Akinek ez sok, van egy jó hírünk: olcsóbban is lehet. Ahogy a fenti táblázatból elég világosan kiderül, ételre és italra (főleg ételre) mi jó sokat költöttünk. Akinek nem hobbija az étterembe járás, itt sokat spórolhat. Mi nem is mindig a legolcsóbb szállásokat választottuk, akit minden este bírja a kényelmetlenséget (egy éves távon azért kevesen vannak ilyenek), az tovább faraghat a költségekből. És nem muszáj annyit repülni, amennyit mi repültünk. Persze ki lehet hagyni a búvárkodást, a drága látnivalókat és minden egyéb, a túléléshez nem elengedhetetlen, ám pénzbe kerülő mindenfélét is, csak akkor már nem nagyon érdemes utazni. Ha készek lettünk volna még spórolósabbak lenni, azt az utat ki lehetett volna hozni ötmillió forintból is. Aki nem hiszi, járjon utána.