A közép-ázsiai vízumok elintézése után azt gondoltuk, hogy a maradék két vízum beszerzése – a kínai és az orosz tranzit – már csak a követségek fekvése miatt is sokkal egyszerűbb lesz. Ezekért legalább Bécsig nem kellett menni. Nos, hiába az Andrássy úti tökéletes helyszín, az orosz vízum kiváltása az összes többinél nagyobb nyűg volt. A kétszer másfél órás, napon sorbanállás nem volt jó, az elénk tolakodó oroszok, akik nyilván úgy érezték, hogy rájuk más szabályok vonatkoznak pláne, a legnagyobb kellemetlenség mégis az volt, hogy eleinte hiába könyörögtünk, csak nem akartak nekünk a hétórás seremetyevói várakozásra tranzit vízumot adni.
Hétfő reggeli érkezésünk után első körben újra kitöltették velünk a beadandó vízumkérő űrlapot, azzal a magyarázattal, hogy az, amit mi kitöltöttünk már egy éve nincs használatban. Amikor próbáltunk azzal érvelni, hogy ezt a nyomtatványt lehet letölteni az orosz konzulátus honlapjáról, az ügyintéző vállat vont, majd mindenféle magyarázkodás nélkül az orrunk elé tolta az jelenleg érvényes nyomtatványt. Ugyanígy jártunk a honlapon sehol sem jelzett, ámde a konzuli kalitkából erélyesen kért útlevél- és repülőjegy-fénymásolattal. Ezekről is csak akkor szereztünk tudomást, amikor a konzuli osztályon láttuk a falra kiragasztva.
Éreztük, hogy reklamációval itt nem megyünk sokra, sőt, ha lehet, csak rontunk a helyzetünkön. Ezért a konzuli alkalmazott tanácsára átmentünk a Sajtó Házába fénymásolni, bár már akkor sem értettük, hogy a szemközti épületből (a konzulátus pont szemben van a Sajtó Házával) miért gondolja bárki, hogy az SH valójában egy Copy General. Nekünk lett igazunk, az épületbe érve egy kedves hölgy visszaüzente a konzuli osztálynak, hogy feleslegesen szívatják őket azzal, hogy naponta hetven vízumkérelmezőt hozzájuk küldenek, ott nem lehet fénymásolni és soha nem is lehetett. Végül a Benczúr utcában, egy pincehelységben sikerült fénymásolatot készíttetnünk. A procedúra úgy negyven percet vett el a délelőttből.
A következő körben jött a hosszas, nagyjából további negyven perces magyarázkodás, hogy nekünk miért is kell tranzit vízum. Ezt a követség alkalmazottai értetlenkedve fogadták, hiszen a jegyünk szerint még csak terminált sem kell váltanunk, pusztán hét órát várnunk Moszkvában a taskenti járatig. Amikor részletesen elmagyaráztuk, hogy mi igenis szeretnénk Moszkvában újra feladni a csomagjainkat Taskentig – elég kellemetlen úgy kezdeni egy kilenchónapos utat, hogy mindjárt az első állomásra nem érkeznek meg a hátizsákjaink – annyit reagáltak, hogy erre márpedig nem kell vízum, ők nem is szoktak ilyenkor adni, egyébként pedig beszéljünk az Aeroflottal. Nem adnak és kész.
Nem volt mit tenni, csalódottan elballagtunk. Még aznap délután telefonon megerősítették az Aeroflotnál, amit eddig is tudtunk. Jobb, ha van vízum. Ha meg ki akarjuk venni a cuccunkat, akkor muszáj. De hát ezt mindenki tudja. Két nap várakozás után - az orosz konzulátus hétfőn, szerdán és pénteken tart nyitva - az egyáltalán nem új információval, de sokkal nagyobb elszántsággal felvértezve, újabb kört tettünk az Andrássyn. Legnagyobb meglepetésünkre a korábban megoldhatatlannak tűnő probléma most senkit nem zavart. A legtapasztaltabbnak tűnő konzuli alkalmazott – az, aki elhajtott minket korábban fénymásolni – szó nélkül kiállította a csekket, de előbb megkérdezte, hogy elég-e, ha tíz nappal későbbre készülnek el a vízumok. Erre már nem volt időnk, megvettük az expressz vízumot fejenként 17 ezer forintért, majd két nappal később el is hozhattuk az útlevelünket. Ez utóbbi látogatás végre igazán olajozottan ment. Bementünk, röhögtünk a tömött sorban álldogáló magyar turistákon, akik elé percenként legalább egy orosz betolakodott, és elhoztuk a világ legdrágább tranzit vízumát.
Ezzel szemben a 30 napos kínai turistavízum elintézése összesen kétszer fél órás sorban állást, és öt munkanapnyi várakozást vett igénybe. A Benczúr utcai konzulátuson nem kérdeztek tőlünk felesleges hülyeségeket, aki nem akar Tibetbe is menni, azt futószalagon kiszolgálják. Fejenként nyolcezer forintot fizettünk kettőnknek az egyszeri belépésre feljogosító vízumért, az egyetlen megkötés, hogy legkésőbb november elején be kell lépnünk az országba. Ha miden terv szerint halad, mi már október elején ott leszünk, viszont mivel egy hónapnál többet tervezünk az országban, majd hosszabítanunk kell valahol.
