- Kirgíziában ketten naponta átlagosan 63 amerikai dollárt költöttünk. Ahogy mindenhol, itt is megúszhattuk volna olcsóbban, ha még alacsonyabbak az igényeink, és Biskekben nem eszünk többször is elég drágán. Ha még a vízumunkat sem kellett volna meghosszabbítani, a napi 45 dollár is reális lehetett volna.
- Néhány éttermi túlszámlázást leszámítva egyetlen egy rossz tapasztalatunk nem volt a kirgiz emberekkel.
- Isten valamennyi barma közül a kirgizek hordják a legmulatságosabb fejfedőket. Aki csak felvesz egy ilyet, annak automatikusan ostoba, ám szeretetre méltó fajankó-feje lesz.
- Amikor két kirgiz férfi talákozik, nem csak kezet fognak, hanem össze is érintik a homlokukat, ami rendkívül cuki.
- Kirgíziában néhány étteremben szerepel az étlapon egy "magyar rizs" (riz vengerszkij) nevű köret, ami rizibizi újhagymával keverve.
- Kirgíziában a legtöbb benzinkutas nő.
- A kirgiz nagyvárosokban sok a csatorna, viszont kevés a csatornafedő. Mindig nézzünk a lábunk elé, sötétben meg pláne.
- Az ember nem gondolná, hogy bárhol létezik még ilyen, de a kirgiz tényleg lovasnép. Sőt, tippünk szerint ők versenyeznek a mongolokkal a világ leglovasabbik népének megtisztelő címéért. Biskeket és Osht leszámítva minden kirgiz városnak még a központjában is lehet találkozni lovakkal és lovasaikkal, és így természetesen lószarral is. A kisebb településeken ugyanolyan természetes lóval menni a bazárba, mint Lada Nivával, aki pedig kint dolgozik a földeken, az szinte mind lóháton megy krumplit szedni meg birkát terelni. A legviccesebbek pedig azok a kirgiz öregemberek, akik egy nyeregben töltött élet után mindig úgy járnak, mint akinek hordó van a lábai közt.
- A három felkeresett közép-ázsiai ország közül messze, de messze Kirgíziában a legkönnyebb turistának lenni.
- Valószínűleg nincs még egy vidéke a világnak, ahol a lakóházak állapotához képest olyan látványos síremlékek épülnek, mint Kirgíziában. Az ortodox orosz kisebbség visszafogja magát, de amit a – legalábbis papíron – muszlim lakosság művel, főleg vidéken, az hihetetlen. Hiába düledeznek a házak egy apró kirgiz faluban, kicsit arrébb, a temetőben, óriási, borzasztóan giccses kripták és mauzóleumok nőnek egymás hegyén-hátán. Van, amelyik minaret-formájú, van, amelyiket minden oldalról oroszlánok őriznek, és természetesen van jurtát utánzó is. A díszítés pedig a félholdak és vörös csillagok borzasztó együttese, általában egy síron belül is keverve.
- Néhány éve az ausztrál kormány megállapodott a kirgizekkel, hogy a közép-ázsiai nyájak vérfrissítésének érdekében egyenesen a föld túloldaláról hoznak ide birkákat. A bonyolult logisztikai manőver eredményeként minden egyes Kirgíziába szállított állat 20 000 dollárjába került a cechet rendező ausztrál kormánynak, miközben bármelyik kirgiz bazárban 100-150 dollárért már kiváló birkákat lehet venni. Az ausztrálok csak arra nem gondoltak, hogy a birkáik nem bírják a magas hegyeket és a téli mínusz 20 fokot, valamint hogy a kirgizek nagyon kíváncsi népek, és el nem szalasztanák annak kiderítését, hogy milyen lehet egy 20 000 dolláros birka íze. Három-négy évvel az akció megkezdése után már egyetlen ausztrál birka sem volt életben Kirgíziában.
- A kirgizek talán egy kicsit kevésbé szeretnek közterületen guggolni, mint üzbég és tádzsik szomszédaik. De tényleg csak egy kicsit.
- Üzbegisztánhoz és Tádzskisztánhoz képest Kirgíziában sokkal felszabadultabban viselkeldnek a nők. Még nyilvános csókolózás és fogdosás is van. Éttermekben nem ritka látvány a csak nőkből álló társaság sem, akik majdnem úgy vedelik a vodkát, mint a férfiak.
- Kirgíziában több a jó nő, mint Tádzsikisztánban és Üzbegisztánban, de csak minimálisan.
- Kazahsztánt leszámítva a közép-ázsiai szovjet tagköztársaságok közül Kirgíziában élt a legtöbb orosz. Amikor 1991-ben a birodalom szétesett, sok kirgíziai orosz egyből az anyaországba költözött. Pedig ők voltak itt a magasan képzett munkaerő, és elvesztésüket az ország máig nem tudta kiheverni.
- Az általunk felkeresett három közép-ázsiai ország közül szemmel láthatóan Kirgíziában a legsúlyosabb probléma az alkohol. Ez még úgy is feltűnt, hogy a mi szánkat nem verte be egy részeg az Issyk-Kul partján, mint a szerencsétlen svájci csajét, akivel egy panzióban aludtunk. A férfiak egy része már délelőtt az utcán vedel, és délben magatehetetlenül a járdán heverni szintén nem egzotikum.
- Kirgíziában kevés dolgon tudja magát az ember annyira felbosszantani, mint az internet árán. A nagyobb városokban nagyjából egy dollárért internetezhetünk egy órát, vidéken viszont sokszor a letöltött megabájtokért is kérnek pénzt. Elsőre elég bárgyúnak tűnik a rendszer, de volt olyan eset, hogy hét perc internetezésért, amely során csakis kizárólag a Gmailt nyitottuk ki és pechünkre még levelünk sem jött, 29 sommal kopasztottak meg bennünket, ami nagyjából 0,85 dollár. Azt pedig már el sem merjük árulni, hogy egyszer mennyibe került e blog frissítése, mert még azt hinnék az olvasók, hogy ez nekünk nyűg, nem pedig önfeledt jutalomjáték.
- Az igazi kirgiz férfiak sassal vadásznak. Az igazi kirgiz férfiak szerint sólyommal csak gyerekek és bűnözők vadásznak.
- Tádzsikisztán sem kapkodja el a régi rendszer emlékeinek eltűntetését, a kirgizek viszont egyenesen ápolják azokat. Lenin-utca és Lenin-szobor mindenhol van, sőt, az utóbbiak között láttunk olyat is, amelyik egyértelműen fiatalabbnak tűnt Kirgízia 16 éves függetlenségénél.
- A kirgiz népművészet legszebb megnyilvánulásai a sirdakok, a nők által különböző színű, festett gyapjúból összepréselt szőnyegek, amelyek eredetileg a jurták padlóját és falait díszítették. A sokszor teljesen modern mintájú és színű darabokat látva gondolkodtunk el utunk során először a szuvenír-vásárláson. Kicsit nem lett volna értelme venni, egy nagyobb 150 dollárba került, plusz nagyjából még egyszer ennyi hazaküldeni a legendásan megbízható kirgiz és magyar posták segítségével, úgyhogy végül inkább lemondtunk a dologról.
- A kirgizek csak ritkán esznek lovat, mert a lóhús nagyon drága. És egyébként is, a kocsiját sem eszi meg az ember. Lóhús így csak nagyon nagy ünnepek alkalmával, leginkább esküvőkön és gyerekek születésekor kerül az asztalra. Ilyenkor illik egy komplett lovat megvenni és feldolgozni, ami 5-600 dollárba is kerülhet. Ennyi pénze a legtöbb kirgiznek nincs, így sokan kénytelenek eladni az autójukat, vagy banki hitelt felvenni lóvásárlás előtt. Sajnos nem láttunk olyan reklámot, amely ezt a remek banki szolgáltatást hirdette volna, pedig biztos születnek nagyon kreatív megoldások.
- Közép-Ázsiában teljesen természetellenes módon Kirgíziában 2005-ben viszonylag békés kormányváltás volt, a rendszerváltás óta elnök Aszkar Akajevet a nép elhajtotta a francba. Ezt az esemény egyébként Tulipános Forradalomként vonult be a történelemkönyvekbe, mert minden posztszovjet hőzöngésnek kell valami költői név. Az új elnök, Kurmanbek Bakijev a konzervatív, mezőgazdász Dél embere, akit az oroszabb, liberálisabb és iparibb Észak nem igazán szeret. Ha a kirgizek igazán ki akarnak szúrni magukkal, akkor a régiók közötti, még csendes konfliktust jól kiélezik, egymásnak esnek, és gyorsan tönkreteszik azt a kicsit, amit azért az utóbbi 16 évben sikerült felépíteniük.
- Kirgíziába egyszer még visszajövünk. Üzbegisztán után azt éreztük, hogy azt az országot kipipáltuk, arra érdemes nevezetességeit megnéztük. Tádzsikisztánt elhagyva sem az volt az első gondolatunk, hogy minél hamarabb szeretnénk megint fagyoskodva stoppolni a Pamir Highway-en, még ha maga az ország egészen lenyűgöző is volt. Kirgíziával viszont még van elintézendő dolgunk. Egyrészt persze azért, mert a turistaszezonról kicsit lecsúszva nem tudtunk mindent megnézni és mindent csinálni, amit eredetileg akartunk. Másrészt pedig mert az ország olyan kényelmes, sőt, helyenként annyira otthonos, hogy ide bármikor szívesen visszajönnénk, akár gyerekekkel, akár rozzant nyuggerekként is.
