(Japán után még egy napot voltunk kénytelenek Manilában tölteni, átszállásból kifolyólag. A sors aljassága, hogy pont azt a várost kellett négyszer is felkeresnünk, amelyet az egész út során a legelviselhetetlenebbnek találtunk. Így most a filippínó érdekességek következnek, legközelebb pedig folytatjuk tovább a kalandokat.)

- A Fülöp-szigeteken ketten naponta átlagosan 86 dollárt költöttünk. Tehát az ország délkelet-ázsiai mércével mérve kifejezetten drága. Nem olcsó a közlekedés és az étkezés sem, azonban a helyzet szállásilag a legrosszabb. Elég drágán elég vacak szobákat lehet csak kapni. Manilától északra, Baguio városában például ötven dollárért kaptunk egy olyan szobát, amiért Vietnamban tizenötöt sem kértek volna el. És minden importált termék a dezodortól a kekszig annyiba kerül, mint Magyarországon.

- A Fülöp-szigetek nem Ázsia. Azt viszont sajnos nem tudjuk megmondani, hogy akkor pontosan mi. Vannak ázsiaias vonásai, a spanyol gyarmati örökség azonban ezeknél jóval erősebb. Az ország és az itteni emberek sokkal jobban hasonlítanak Mexikóra, mint a közeli Vietnamra vagy Kínára. Talán még valamiféle pán-maláj identitást lehetne rájuk bizonyítani, mert a malajziaiaktól és az indonézektől nem állnak olyan nagyon távol, ám azért mégiscsak jóval távolabb, mint a latin-amerikaiaktól. Ez európai turistaként egyébként inkább áldás, mint átok. A filippínóknak annyi a hibája, mint a pelyva, viszont legalább olyan áthidalhatatlan kommunikációs gátak nincsenek köztünk és köztük, mint köztünk és a legtöbb ázsiai közt. Még a humorunk is kompatibilis.
- Az utunkon eddig felkeresett 14 ország közül messze a Fülöp-szigeteken a legjobb a popzene. A helyi MTV teljesen vállalható, a hazai gyártású videóklipek pedig mind zeneileg, mind képi világban évekkel a magyar színvonal előtt járnak.
- Ha a korrupciónak más nevet kellene adni, a legegyszerűbb lenne Fülöp-szigeteknek keresztelni.
- Az amerikai hatásnak köszönhetően a Fülöp-szigeteken a legnépszerűbb sport a kosárlabda. Még a legvacakabb kis falvakban is van két lerohadt palánk, és ezek szinte folyamatosan használatban is vannak. A klíma miatt a nagy összecsapásokra sötétedés után kerül sor, ilyenkor kivilágítják a pályát, a település apraja-nagyja felsorakozik az alapvonal mentén, a csapatok pedig lelkesen, ám borzasztó alacsony színvonalon egymásnak esnek. A profi liga, a PBA szintén elég színvonaltalan, viszont ott legalább az importált, Z-kategóriás amerikai négerek elérik a gyűrűt.
- Amikor arról cikkezett a világ sajtója, hogy a mianmari junta állítólag ellopta azt a kevés külföldi segélyt is, amit a Nargis ciklon pusztítása után beengedtek az országba, mindenki szörnyülködött. A vezető Fülöp-szigeteki napilap viszont azzal kezdte címoldali cikkét, hogy „and you thought this only happened in the Philippines“. Ezt olvasva szerettük meg végleg a helyieket és a humorérzéküket.
- Mivel a korai konkvisztádorok közt túl voltak reprezentálva az ibériai félsziget nehéz helyzetben lévő népei, a Fülöp-szigetek régi, jeles famíliái közül jó soknak van baszk vezetékneve.

- A filippínó többsége számára egy állás egy callcenterben a hetedik mennyország földi megfelelője. Itt van a világon a legtöbb callcenter, és létezik olyan főiskolai képzés, ami telefonokba beszélésre oktatja a helyieket. A munkaközvetítők hirdetései alapján callcenteres csak az a fiatal lehet, aki kreatív, kitűnik a tömegből, és minden szempontból kiválóbb társainál.
- Az ázsiaiak beteges félelme az arcvesztéstől, a nyilvános megszégyenüléstől idegesítő jellemvonás. A latin öntudat úgyszintén. A kettő filippínó kombinációja pedig egyenesen elviselhetetlen. Egy filippínó soha nem téved, soha nem mondja, hogy nem tudja, és soha nem vállalja a hibájáért a felelősséget.
- A Fülöp-szigeteken minden tömegközlekedési eszköz késik, és nem csak késve érkezik meg, hanem eleve nagyon késve is indul el. A repülőtől a buszig semmi sem pontos. Tapasztalataink alapján még a hajók a legmegbízhatóbbak. Viszont azok elsüllyednek.
- Rendes filippínó ember keresztet vet, amikor jeepneyre száll. Leszállási szándéka jelzéséhez pedig egy pénzérmével kezdi el vadul verni a plafont vagy valamelyik kapaszkodót.
- Ottartózkodásunk alatt lépett fel Manilában Neil Sedaka, amitől a taxisofőrök által hallgatott szoftrock-rádióállomások műsorvezetői borzasztóan izgatottak lettek.
- Valami rejtélyes okból kifolyólag a filippínó sofőrök, szemben ázsiai harcostársaikkal, alig-alig dudálnak. Pedig a vezetési stílus itt is hasonlóan szuicid.
- A Fülöp-szigeteken gyakorlatilag lehetetlen tampont vásárolni. Ezt még valahogy meg tudtuk magyarázni a helyiek vallásosságával, arról viszont végképp fogalmunk sincs, hogy az országban tusfürdőt miért csak a legexkluzívabb boltokban lehet kapni, és ott is csak aranyárban. Talán Lukács evangélista a Fa szappant javasolta?
- A filippínó lélekhez leginkább Rihanna Umbrella című száma szól, valamint a Beautiful Girls Sean Kingstontól. Utaztunk olyan buszon, ahol az előbbi legjobb részét, az ella-ella-é-é-é-t egyszerre két, hároméves kislány adta elő.
- 2008 májusában a Fülöp-szigeteken megtiltották, hogy az állampolgárok csak úgy eladják a veséjüket. A döntés ellen több, a műtétekkel szépen kereső szervezet, orvos és kórház is tiltakozott, a törvényt végül alig sikerült elfogadni.
- Egészen biztos, hogy a Fülöp-szigeteken a legmagasabb az egy főre jutó zacik száma. Több olyan településen is voltunk, ahol a főutca gyakorlatilag kínai kézben lévő pawn shop-ok sorából állt.
- A filippínó Petőfi Sándort úgy hívták, hogy José Rizal. 1861-ben született, 1896-ban végezték ki a gyarmatosító spanyolok, rövid élete alatt íróként, költőként és általános nemzeti hősként működött. Ebben még nem lenne semmi különleges, abban viszont már van, hogy hazájában ma létezik a rizalista vallás, amely Rizalt istenként tiszteli. Bárcsak Magyarországon is lenne petőfizmus!

- A Fülöp-szigeteken jelenleg három, alacsony intenzitású polgárháború zajlik. Kettőt muszlim szervezetek vívnak (az egyiket a szerencsétlen nevű Moro Islamic Liberation Front, azaz a MILF), egyet pedig a kommunisták.
- A filippínók imádják a gyorséttermeket, viszont pechükre nincs minden településen hamburgeres. Ezért működnek a McDonald‘s-kamionok, amelyek szűkített menüvel járják a magaskultúrától elvágott közösségeket, és kalóriát osztanak minden rajongónak.
- Az egykor népes amerikai katonai kontingens örökségeként sok filippínó még ma is úgy ordít a külföldi férfiak után, hogy „hey, Joe!“.
- A Fülöp-szigeteken tényleg majdnem mindenki beszél angolul legalább alapszinten. Ez azonban sokszor csak nehezíti a kommunikációt. Az ember hajlamos azt hinni, hogy akivel egy nyelvet beszél, az meg is érti, amit mondanak neki, pedig hát egyáltalán nem.
- Az FC Barcelona történetében a legtöbb gólt nem egy brazil, nem egy holland, de még nem is egy katalán lőtte, hanem a filippínó Paulino Alcántara. A Fülöp-szigeteken született, helyi anyától és spanyol apától származó játékos 1918 és 1927 között 357 meccsen éppen 357 gólt lőtt a világ legjobb csapatában.
- 1903 és 1991 közt Manilától hetven kilométerre működött a Clark amerikai katonai bázis. Fénykorában ez volt a műfajban a legnagyobb a világon, tizenötezer katonával. A mellette lévő Angeles város ekkor a világ minden bizonnyal legnagyobb kuplerája volt. Az amerikaiak távozásával a prostitúció nem szűnt meg. Ma ez a világ vezető pedofil-üdülője, ahol a nyugati és japán klienseknek egy pillanatig sem kell tartaniuk a helyi, gondosan megkent rendőröktől.
- A karaoke-fertőzöttség egész Ázsiában irtózatos, ám a kór a legtöbb áldozatot a Fülöp-szigeteken szedi. Itt egyébként videoke néven fut a dolog, a lényeg azonban ugyanaz. Az egész országot áthatja a hangos óbégatás, éjjel nem lehet aludni, a buszokon nem lehet nyugodtan üldögélni, az internetkávézókban pedig az ember szíve kiugrik a helyéről, amikor a körülötte ülő harminc filippínó kórusban vonyítja a rádióban bömbölő sláger refrénjét. A legrosszabb pedig az, hogy a videoke a középkorúak körében a legnépszerűbb, ezért a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek vajpuha melódiái a leggyakoribbak.
- A Fülöp-szigetek tele vannak szépségszalonokkal, a filippínó újságok pedig plasztikai operációk reklámjaival.

- A Fülöp-szigeteken szinte minden tárgyra rá van írva, hogy melyik politikus kegyelméből lett a köz rendelkezésére bocsájtva. Nagyon tetszettek az olyan kosárlabdapályák, ahol az egyik palánkot a polgármester, a másikat a kongresszusi képviselő adományozta, de a legjobbak mégis a választási közvécék voltak.
- A filippínó genetikailag optimista alkat, és vannak olyan felmérések, amelyek szerint náluk nincs boldogabb és elégedettebb nép a világon.
- Minden Fülöp-szigeteki férfi azt képzeli magáról, hogy ellenállhatatlan, és nagyon szereti nyilvános helyeken igazgatni és fésülni a haját.
- A Fülöp-szigetek szinte valamennyi sikeres vállalkozása a helyi kínai közösség kezében van. Mivel ez a Fülöp-szigetek, ez elsősorban gyorsétterem- és bevásárlóközpont-láncokat jelent.
- A filippínók mindennek óriási feneket kerekítenek, és mindannyian súlyos címkórságban szenvednek. Ha egy vietnami asszony nyit egy utcai büfét, egyszerűen kirak egy asztalt meg nyolc sámlit, és igyekszik baromi jól főzni. Ha egy filippínó asszony teszi ugyanezt, akkor egyrészt nem főz baromi jól, másrészt pedig nevet ad a vállalkozásának. Cindy’s Hamburger & Hot Dog Stand, az alap elnevezés valami ilyesmi. A legsúlyosabb általunk látott eset egy isten háta mögötti kisváros mocskos buszpályaudvara mellett álló bódé volt, amire valami olyasmi volt ráírva, hogy „Jocelyn’s Famous Lechón, Daughter of the Original Pepe’s Lechón“. A lechón egyébként sült malac, és egyben az egyik nemzeti étel.
- Délkelet-Ázsiában mindenhol sok a transzvesztita, de legtöbb belőlük messze a Fülöp-szigeteken van.
- A Fülöp-szigetek nemzeti össztermékének 14 százaléka az OFW-ktől származik. Ők az Overseas Filippino Worker-ek, akikből ma olyan 11 millió van, ami az ország lakosságának nagyjából 11 százalékát jelenti. A legtöbb, négymillió az Egyesült Államokban él, a második helyen Szaúd-Arábia áll kétmillióval, majd Malajzia, Kanada, az Egyesült Arab Emírségek és Japán következnek. Az OFW-k jellemzően takarítónők, ápolók és dadusok, esetleg könyvelők, orvosok és IT-szakemberek.
- A közel-keleti országokban működő Fülöp-szigeteki nagykövetségek mindegyikén van egy hivatal, amely OFW-ügyekkel foglalkozik. Ezek elsődleges feladata a főleg nőnemű OFW-ket érő bántalmazások, nemi erőszakok és az általános rabszolgasorból fakadó egyéb problémák eltusolása.
- Egy, a Fülöp-szigetek elnökasszonya, Gloria Macapagal-Arroyo által két éve indított program célja, hogy ne szimpla „maid“-eket exportáljanak a külföldi megrendelőknek, hanem „supermaid“-eket, akik elsősegélyt is tudnak nyújtani, és mindenféle egyéb területeken is magas szinten ki lettek képezve minden eshetőségre.
- A háborús övezetnek számító országokat leszámítva a legtöbb újságírót a Fülöp-szigeteken gyilkolják meg.
- A filippínók nagyon szeretnek minden ruhadarabot, amin vélt vagy valós keresztény utalás van. Így kerülhetett egy Lords of the New Church póló arra a fiatalemberre, akivel valahol vidéken futottunk össze.

- A filippínók mind borzasztóan vallásosak. A többség keresztény (azon belül is római katolikus), az ország déli része viszont muszlim. A filippínó kereszténység azonban alapvetően különbözik attól, amivé a vallás nyugaton lett. A tolerancia és az elvakult fanatizmus különös keveréke ez, ahol az apáca kedvesen beszélget a nyilvánvalóan homoszexuális fiatalemberrel, húsvétkor pedig egy maréknyi őrült rendszeresen keresztre feszíti magát Manila közelében, hiába tiltakozik a tornamutatvány ellen a helyi klérus. A filippínó katolicizmus éppen a szabadsága miatt szimpatikus. A római egyházzal sok baj van, és az egyik legnagyobb a belőle áradó irtózatos cinizmus, ahogy a Prada-cipőben miséző pápa és beosztottai azt hazudják, hogy ők tényleg őszintén hisznek a szeplőtlen fogantatásban és a többi kedves mesében. Szórakoztatóan, más életébe nem beletaposva hülyének lenni, ahogy azt az egyszerű filippínó hívők teszik a mindennapokban, az igen dicséretes teljesítmény.
- A manilai taxisok még a világ taxisai közül is kiemelkednek aljasságukkal. A taxiórát csak a legritkább esetben hajlandóak használni, néha nagy kegyesen belemennek abba, hogy oké, elindítják, de a végeredményhez majd adjunk még hozzá ötven vagy száz pesót. Esténként felárat kérnek, valamint bizonyos kerületekbe eleve nem hajlandóak elvinni, mert az messze van, és nincs esélyük visszafelé is fuvart szerezni.
- A Fülöp-szigeteki nők kövérek, néha pedig nyilvánosan cigiznek. Ázsiában máshol ilyesmi nem fordulhatna elő.
- A manilai Ninoy Aquino repülőtérnek három terminálja van. Az egyiket használja a Philippine Airlines, a másikat mindenki más, a harmadik pedig hiába van már kész évek óta, tök üresen és használatlanul áll. A probléma mögött olyan bonyolult korrupciós összefonódások állnak, hogy még a filippínók is tátott szájjal bámulják.
- A Fülöp-szigeteken elképesztő mennyiségű felsőoktatási intézmény működik. Szinte minden, legalább tízezer lakosú településen van minimum egy college, és ezek előtt mindig óriási transzparensek hirdetik, hogy most épp be lehet iratkozni. Néhány manilai elit egyetemet leszámítva ezek az intézmények természetesen teljesen feleslegesek. Egy korábban Hongkongban tanító brit történész professzor szerint akkor hagyta abba az itteni oktatást, amikor rájött, nincs szíve megmondani a diákjainak, diplomájuk nem belépő a középosztályba, ahogy azt ők képzelik, hanem csupán értéktelen vécépapír. Ez a felállás valahonnét nekünk nagyon ismerősnek tűnt.
- A több évszázados spanyol jelenlétnek köszönhetően a filippínó nyelv, a tagalog tele van spanyol szavakkal. A számok például spanyolul is használatosak. Az viszont rendkívül idegesítő a spanyolul beszélő turista számára, hogy a Fülöp-szigeteken egyes spanyol szavak mást jelentenek, mint az őshazában. A legkellemetlenebb a magabiztosan kirendelt étel megérkezésekor szembesülni a különbségekkel.
- Minél menőbb két filippínó, annál több angol szót és komplett mondatot kever a beszélgetésébe.
- Valahol a Fülöp-szigeteken léteznie kell egy templom-IKEA-nak. Más magyarázat nincs arra, hogy miért van minden második településen szinte ugyanolyan, előre gyártott elemekből épített templom.
- Azt még valahogy el lehet fogadni, hogy ma a Fülöp-szigetek a világ első számú szexturista-célpontja, azt viszont nagyon nehezen, hogy ez nagyon sok filippínót nem zavar. A világon máshol nem igazán örülnek, ha a nemzet lányait csöcsörészik, itt viszont mi semmiféle ellenségeskedést nem tapasztaltunk a tizennyolc éves helyi kislányokat nyilvánosan taperoló ocsmány külföldi férfiakkal szemben. Sőt, helyi forrásaink szerint a legtöbb filippínó család kifejezetten örül, ha leányuk külföldi férfit fog magának. Bár a fene tudja, egy olyan országból érkezve, ahol Európa pornófilmjeinek jelentős részét forgatják, ahol néhány éve még roppant menő dolognak számított egy digó férj, és ahol komoly ipar működik a brit legénybúcsúk minden igényének kiszolgálására, talán nem kellene felháborodnunk.
- Ha az előzőekből nem derült volna ki, utunk során talán a filippínók voltak a legjobb fejek és a legszórakoztatóbb házigazdák.
- Az, hogy az országban elsüllyed egy hajó, meghal nyolcszáz ember, a tulajdonos cég pedig, amely húsz évvel ezelőtt már négyezer emberrel végzett ugyanígy, a meteorológiai hatóságokra mutogat, a hatóságok egymásra, a politikusok meg össze-vissza ordibálnak, az csak olyan ember számára lehet meglepő, aki még nem töltött el öt percet a Fülöp-szigeteken.