Van két nagyon jó érv az ellen, hogy az ember bármilyen útra mindenféle gépeket vigyen magával. Egyrészt ezek mind csak az időt veszik el az utazás tartalmasabb részeitől, másrészt pedig kényelmetlen ezeket mindenhova cipelni, és zokogni kell, amikor valamelyik elvész, eltörik vagy betyárok prédája lesz. Amikor például ezeket a sorokat írom a Moszkva-Taskent repülőn, attól kell rettegnem, hogy mikor dől rá szegény laptopra valami turbulenciától ez egész doboz Pepsim.
Minden kütyü túl sok időt vesz el az ember életéből, és talán egyik sem többet, mint a fényképezőgép. Sajnos egyikünk sem az a típus, aki élvezi a fotózás művészetét, leginkább mert egyáltalán nem értünk hozzá. Nem szeretjük más nyaralási fotóit nézegetni, és a magunkét sem mutogatni másoknak. Néha persze jó érzés sok évvel korábbi emlékeket visszanézni, de ha nem lenne ez a blog, olyan nagyon nem akarnánk végigkattintgatni Ázsiát. Így egy ismerőstől vettünk egy használt Fuji Finepix S7000 típusú kamerát, ami arra pont elég lesz, hogy a magunk fényképészeti tudását a lehető legjobban ki tudjuk használni. Igazából abban bízunk, hogy úgyis olyan dolgokat fogunk látni, amiket még egy vak is képes lenne élvezhetően megörökíteni.
Az igazán komoly döntés a laptop beszerzése volt. Az aztán tényleg képes elromlani, nagyon sokat rabol az ember idejéből, és még kényelmetlen is hurcolászni. Végül amikor eldöntöttük, hogy fogunk írni valamilyen blogot, arra jutottunk, hogy nagyban megkönnyítené a rendszeres frissítést és a színvonalas írást, ha nem csak netcafékban lenne lehetőségünk ezzel foglalkozni. Laptoppal képet is lehet vágni, jó sok fotót tárolni, és ha olyan helyen vagyunk, még internetezni is.
Az nyilvánvaló volt, hogy olyan gépre van szükségünk, ami a lehető legkisebb és -könnyebb, viszont kellően olcsó ahhoz, hogy ne szakadjon meg a szívünk, ha valahol elvész, elromlik vagy ellopják. Így esett a választás egy használt iBook G4-re, 12“ monitorral. Ennél nincs sok kisebb gép, viszont azok úgyis többe kerültek volna 140 000 forintnál. Vettünk még bele 120 giga winchestert 15 ezer forintért, és került rá Word és Photoshop is (így utólag is köszönjük, kedves Péter). Van hozzá egy tok is, bár azt egy pillanatig sem hisszük, hogy kibírna valami igazán komoly ütést. Inkább nagyon vigyázunk rá, hátizsákba rakva tényleg alig van súlya. Végül, hogy csinos legyen ez a blog, letöltöttük a Picasa Macintoshokhoz jó feltöltés-segítő programját, és csináltunk egy Youtube-accountot is, ha már a fényképezőgépünkkel lehet rövid mozgóképeket is készíteni. Reméljük az eredményeket hamarosan a nagyközönség elé tárhatjuk.
Még a laptopnál is többet gondolkodtunk az iPod beszerzésén. Ez ellen szólt a legtöbb érv, hiszen a fülében ordító zenével zárja ki az ember a legjobban a külvilágot, és így foglalkozik a legkevésbé azzal, amiért tulajdonképpen utazik. Viszont azt sem akartuk nagyon megtudni, hogy milyen normális popzene nélkül létezni, úgyhogy mivel volt szerencsénk Amerikában, kikerülve a teljesen nevetséges magyarországi árakat venni egyet, hát beruháztunk. Egészen pontosan egy 80 GB-s darabba, aminek a felét megtöltöttük körülbelül 650 lemeznyi zenével. Akit érdekel a pontos lista és van húsz szabad perce, itt belemerülhet. Vettünk hozzá egy extra fülhallgatót valamint egy kis elosztót is, hogy egyszerre is tudjuk hallgatni. Próbálunk majd nem visszaélni vele, hanem csak az igazán unalmas busz- és vonatutakon hallgatni, meg néha a szobánkban. A maradék szabad tárhely pedig tökéletes backup lesz a laptophoz, lehet rajta például a fotóinkat is tárolni.
Végül pedig magunkkal hoztuk egyikünk mobilját is. Nem annyira telefonálni vagy sms-ezni, bár vész esetén akár még erre is jó lehet, ha éppen olyan helyen vagyunk, ahol van is hálózat, hanem inkább a bankok által küldött sms-ekkel nyomon követni a számláink alakulását. Bár ha ezek az sms-ek túl drágának bizonyulnak, egy idő után egyszerűen ki fogjuk kapcsolni. És nincs jobb vekker sem egy mobilnál.
