Most az olvasók kérdéseire adott válaszaink második, és egyben utolsó része következik. A furcsa kérdések és a hülye válaszok ebbe a bejegyzésbe kerültek, a felhőtlen szórakozás így garantált.

Hányféle sört ittatok?
Nem számoltuk, de minden országban ittunk legalább egyféle helyit. Összesen húszféle biztosan volt, de főleg Kínában nehéz lépést tartani a kínálattal, mert szinte minden városban más márka van.

Milyen érdekes alkoholos (tömény...) italt (helyit) próbáltatok? Igazából valami helyi pálinka érdekelne, amiről itt Magyarországon nincs tudomás eddig, hogy miből is csinálnak szeszt a világban.
Sajnos semmilyen szaftos sztorink nincs ezügyben, Közép-Ázsia óta kényszeresen kerüljük a bennszülött alkoholizmust.

Hány nyelv tudásával rendelkeztek?
Jó sokkal, és a legtöbb teljesen használhatatlan errefelé. Angolul mindketten jól tudunk, és ez az egyetlen nyelv, amit használunk is naponta. Egyikünk anyanyelvi szinten tud spanyolul, ami itt semmire sem jó azon kívül, hogy meg lehet vele érteni a rendkívül fogalmatlan spanyol turisták elkeseredett sirámait. Egyikünk ért katalánul is, amire egyetlen egyszer volt nyolc hónap alatt szüksége, amikor egy teljesen őrült katalán turista Tádzsikisztánban egészen egyszerűen nem volt hajlandó spanyolul beszámolni a kalandjairól. Másikunk anyanyelvi szinten tud németül, ami szintén nem jó errefelé semmire. Ő jól tud hollandul is, amit soha nem vall be a holland turistáknak, és így például végig tudtuk követni, amit a Kei-szigeteken megismert holland leszbikus pár egymással konzultált kártyaparti közben. Ezenkívül ért horvátul, ami egy nagyon kicsit segített Közép-Ázsiában, de tényleg csak nagyon kicsit.

Angolul mindenütt elég volt tudni, vagy mindenképp' kell még más nyelv alapos ismerete egy ilyen úthoz?
Elég az angol, Közép-Ázsiában az orosz sokat segített volna, de túléltük nélküle, mint ahogy Kínát is a kínai nélkül.

Milyen könyveket olvastatok Kei-en? (Látszik a fotón a könyv...)
A képen éppen Carl Hiaasen Lucky You című könyvét olvassuk, ajánljuk nagyon mindenkinek. Nekünk véletlenül került a kezünkbe, és igazán remek mű. Ezen kívül olvastunk még egy Da Vinci-kód klónt, egy amerikai fekete nő rossz könyvét amerikai fekete nőkről, egy csomó útikönyvet, valamint a Why Do Men Have Nipples? című tréfásnak szánt, valójában nagyon béna orvosiérdekesség-gyűjteményt.

Ismerik-e a rántott húst az Indonéz szigetvilágban?
Nem.

Annak az urbánus legendának van valami alapja, hogy Sulawesi és Borneó az Osztrák-Magyar Monarchia gyarmata volt, amíg valakik el nem vesztették kártyán? Sehol nem találtam róla semmit, de túl jól hangzik, hogy ne legyen igaz.
Hát mert igaz is.

Ha nagyon 'gyenge' gyomorral illetve ingerküszöbbel áldott meg a jóisten és már attól is okádok, ha ért látok a sült csirkecombban vagy gilisztáktól eső után, akkor mennyi esélyem van arra, hogy Kínában eszméletemet fogom veszteni a sok folyadékveszteségtől?
Semekkora. Kínában minden van. Simán lehet gombócon és tésztán élni hetekig, és még csak meg sem unja az ember, akkora ezekből a választék.

Megyünk hamarosan Pekingbe, és nagyon aggódom a levegő minősége miatt, főleg mert az expedíció egyik fele babát vár. Érdemes kockáztatni? Már nézegettem tíz rugóért maszkokat is, de abban elég hülyén néznénk ki. Tényleg gázos a helyzet?
Egyikünk sem szakértője a témának, de nem tudjuk elképzelni, hogy egy rövid pekingi nyaralás megártana egy magzatnak.

A finn turistás képen nem ők a leglehangolóbbak, hanem a szörnyű táj ami lehetne akár Romániában vagy itthon is. Legalábbis úgy tűnik sikerült kiirtani minden növényzetet a háttérben - igazából nem értem mit kerestetek Ti pont arrafelé (és mit néztek oly‘ érdeklődve a finn "barátok"). A kérdésem igazából az, hogy amerre jártatok eddig mennyire láttátok, hogy folyik a természet degradálása?
Romániában SOKKAL érdekesebb a táj, mint a kép helyszínén, Kelet-Laoszban. Ahol ekkora a szegénység, ott környezetvédelemre nem jut pénz, ráadásul ez a vidék kapta az emberiség történetében a legtöbb, egy négyzetméterre jutó bombát, amikor az amerikaiak titokban erre is kiterjesztették a vietnami háborújukat. A finnek egyébként az úgynevezett Köcsögmezőt szemrevételezik (angolul Plain of Jars), ami elvileg Laosz egyik legnagyobb nevezetessége, gyakorlatilag viszont teljesen érdektelen.
A második kérdésre válaszolva: majdnem mindenhol, ahol jártunk, elképesztő iramban folyik a természet pusztítása. Talán csak Tádzsikisztán és Kirgízia a kivétel, ott még idáig sem jutottak el. Mianmarban, amikor mentünk megnézni a dolgozó elefántokat, egyik lecsupaszított domb követte a másikat. Szumátrán mindent elborít a műanyag hulladék. Kei-en még éjjel is hallani a dzsungelben dolgozó láncfűrészeket. És akkor Kínáról még egy szót sem szóltunk.

Hogyhogy India kimarad?
Mert mindenre nincs időnk, sajnos. Indiát már az utunk tervezési fázisában kilőttük. Egyszer majd eljutunk oda is. Őszintén szólva vannak helyek a világon, amelyek mindkettőnket jobban érdekelnek, még ha ez sokak szemében szentségtörés is.

Indonéziában miért nem mentetek lejjebb az eredeti útvonal szerint?
Maradj velünk a blogunk legvégéig, lesznek még meglepetések!

Fodrászt hogyan oldjátok meg?
Márton: Sehogy. Indulás előtt a hajam levágtam kopaszra és megborotválkoztam, azóta csak nő az egész szabadon. Talán itt érdemes megjegyezni, hogy 1995 óta egyáltalán nem voltam fodrásznál.
Orsolya: Indulás előtt voltam fodrásznál, de már Peking óta készültem rá, hogy valahol elmegyek. Az öt hónapja volt. Végül három hete Saigonban rávettem magam. Nem történt tragédia, de nem mennék vissza újra. Érdekes élmény volt egyébként. A vietnami fejmasszázs alatt azt értik, hogy hosszú körmökkel kapargatják sokáig a fejedet. Arcmasszázst ezért már nem kértem, pedig benne volt az árban. De legalább olcsó volt.

Bede, az utazás miatt növesztettél ekkora szakállat? Így könnyebb volt elvegyülni az Isztánokban?
Otthon is szokott lenni szakállam, és pont Közép-Ázsiában még elég rövid volt. Most viszont már közelíti az elviselhetetlenség határát, úgyhogy hamarosan vége lesz neki.

Japán meglesz?
Kilencven százalék. De csak akkor mondjuk hogy száz, amikor leszálltunk Oszakában.

Miként veszitek rá magatokat, hogy egy olcsó álomhelyről (pl. a megírt paradicsom) mégis továbbálljatok?
A kíváncsiság mindig hajt tovább. Bízunk abban, hogy máshol is jó lesz, és már pakolunk is.

Mikorra saccoljátok a világvégét most, hogy annyi mindent láttatok?
Szerintünk mi nem érjük meg, de a kínaiaknak tuti köze lesz hozzá.

Amikor hazajöttök együtt, vagy külön mentek el először sörözni? És hova?
Elsőre valószínűleg együtt, mert biztos lesz valami nagy buli, de aztán néhányszor külön-külön, az tuti. A hova még kérdéses.

Kérdésem Kínával kapcsolatos. Én azt gondoltam eddig, hogy a harcművészetek tényleg a mindennapok részei ott: az öregek reggelente kint tornáznak a szabad levegőn, gyakoriak a szabadtéri harcművészeti edzések, szinte minden gyerek jár valami kung-fu-ra vagy hasonlóra, mindenhol akad pár shaolin szerzetes, és még sorolhatnám hosszasan a sok nyugaton kialakult sztereotípiákat. Valóban ennyire más volna a valóság? Tényleg külön keresni kell ma már ott is a találkozást az előbb említett dolgokkal?
Kína nagyon nem olyan mint amilyennek otthonról elképzeltük, és egyáltalán nem olyan, mint a Tigris és sárkány. A Tai-chi viszont él és virul. A parkok tele vannak reggelente fiatalokkal és öregekkel, akik a legnagyobb szmog ellenére is kijárnak mozogni a szabadba. A Shaolin-templomban mi nem voltunk, de több forrásunk szerint több ott a turista, mint a bunyós szerzetes. A többi harcművészettel az utcán nem nagyon találkozni. Itt is inkább focizik és kosarazik mindenki.

Hol molesztálják legjobban a szőke lányokat? Hogy lehet lekoptatni őket? Ez már tőlünk nem olyan messze is elég problémás dolog, pl. törököknél. És hol molesztálják a fiúkat, és hogy lehet olcsón odajutni?
Indonéziában és Malajziában, de elég egyszerűen lehet őket ignorálni. A legjobb ebből a szempontból Kína. Észre sem veszik, hogy nő vagy, annyira leköti őket a külföldiséged. Thaiföldön molesztálják a fiúkat, van direkt Malév-járat, viszont a molesztálásért fizetni kell egy kicsit.

Belegondoltatok-e már abba, hogy 8 hónapja nem mosogattatok!!!!? Mik azok a hétköznapi szokásos dolgok, amiket az utazásból kifolyólag nem csináltatok 8 hónapja? És mi az amit viszont pont az utazás miatt már 8 hónapja nagyjából minden nap kénytelenek vagytok megismételni, pedig itthon nem szokásotok?
Speciel otthon is géppel mosogatunk, de a főzés és az autóvezetés hiányzik. Rég voltunk rendes ruhában, és egyelőre elképzelhetetlen, hogy lesz még rajtunk egyszer télikabát vagy smink.
Dolgok, amiket majdnem minden nap csinálunk nyolc hónapja: alkudozás; hátizsákba be- vagy belőle kipakolás; napi költségek adminisztrálása; folyamatos izzadás (alkalmanként fagyoskodás); vécépapír készenlétben tartás. Egyik sem fog különösebben hiányozni, ha majd egyszer hazaérünk.

Igaz-e, hogy minél több ideje vagytok úton, annál többet interneteztek? És ez valahol nem a honvágy modern megnyilvánulása-e?
(Ezt ismerős kérdezte, aki látja, hogy az elmúlt másfél hónapban milyen sokat vagyunk online.)
Röviden: nem. Hosszabban meg az a helyzet, hogy az internet-közelben töltött időnk jobban függ külső körülményektől, mint a mi akaratunktól. Közép-Ázsiában nagyon keveset voltunk online, aztán Kínában sokat, aztán Mianmarban megint szinte soha, aztán Thaiföldön és Malajziában szinte folyamatosan, Indonéziában pedig volt két hét, amikor összesen egyszer tíz percre sikerült bemásznunk a postafiókunkba. Meg is kaptuk az olvasói leveleket, hogy legyünk szívesek gyakrabban frissíteni. Amióta ismét Délkelet-Ázsiában vagyunk, direkt küzdenünk kell az offline pillanatokért. Vietnamban például a legócskább szállásokon is van már ingyen wifi, és mivel nálunk itt a laptop, nagyon nehéz megállni, hogy ne legyen bekapcsolva, amikor éppen a szobánkban vagyunk. Honvágyról egyébként sem beszélnénk, mert az még egyszer sem jutott eszünkbe a sok hónap alatt, hogy jobb lenne otthon. Az viszont igaz, hogy ahogy haladunk előre, annál inkább vágyunk az egzotikus Magyarország ízeire. És nem a tányérunkon, hanem a monitorunkon és a fülhallgatóinkban, úgyhogy egyre több buszutunk telik magyar zene bömböltetésével. Az utóbbi hetek slágerei a tatabányai bírósági fogalmazó, akinek mindegyik kollegája nőnemű, és mindenre kapható, valamint Hobl Béla bá‘, akihez képest - mint ahogy az közismert - a Riviéra vadorzói óvodás színjátszó kör csupán.

Mit változtatnátok az itthoni életeteken az utazás hatására?
Nem járunk majd annyit étterembe. Ázsiából nézve a magyar gasztronómiai kultúra szégyen, ráadásul pedig nevetségesen drága is.

Mi az ami onnan nézve az itthoni életviteleteket (vagy a nagy magyar átlag életvitelt) tekintve a legértelmetlenebbnek tűnik utólag?
A mi otthoni életvitelünkből innen nézve a legértelmetlenebbnek a munka tűnik. A nagy magyar átlagból pedig a pitiáner siránkozás, a relatíve drága, ám szánalmasan színvonaltalan élet, valamint a vállalkozó kedv, a merészség és a tenni akarás totális hiánya.

Engem az érdekelne, hogyan oldjátok meg az országok közötti utazást? Úgy értem, mennyire készültetek fel arra indulás előtt, hogy az egyik országból a másikba való átutazásnak milyen feltételei lehetnek, illetve milyen lehetőségei? Például gondoltatok-e olyanra, hogy egyik államból a másikba csak mondjuk külön engedély birtokában lehet átutazni, vagy speciális vízum kell? Vagy ilyenre egyáltalán nem is kell számítani? Illetve mennyire kalkuláltátok előre a repülőutak költségeit, mennyire lehet egyáltalán tervezni a távolsági közlekedés anyagi vonzatait?
Az első négy felkeresett országba (Üzbegisztán, Tádzsikisztán, Kirgízia, Kína) még otthon (illetve Bécsben…) szereztük meg a vízumokat. Az azóta felkeresett országokból csak néhányba nem lehetett a határon megvenni a vízumot, ezekben az esetekben az előző országnak abban a nagyvárosában intézkedtünk, ahol a célországnak volt konzulátusa. Olyan nagyon speciális dolgok nem kellenek, a pontos részletek még a Magyar Külügyminisztérium honlapján is ott vannak, országokra lebontva.
Lehet tervezni a közlekedés költségeit. Az útikönyvek elég jó becsléseket adnak, és minden légitársaságnak van honlapja, amin lehet előre keresni. Ez egyáltalán nem nehéz.

Lenne egy teljesen technikai jellegű kérdésem Indonéziával kapcsolatban: szedtetek-e malária elleni gyógyszert? Mi augusztusban mennénk egy hónapra, de még nem igazán tudjuk, hogy merre. Jáván és Balin állítólag nincs maláriaveszély, onnan keletre viszont csúnya nagy piros foltok voltak a malária-térképen. Ha lehet, megúsznám a gyógyszerszedést, de nagyon azért nem szeretnénk kockáztatni. Ti mit csináltatok, csak szúnyogirtó, vagy gyógyszer is?
December legelején kezdtünk el Lariamot szedni, két héttel azelőtt, hogy átléptünk volna Kínából Mianmarba, ahol tragikus a malária-helyzet. És egészen március közepéig szedtük, ami három héttel volt azután, hogy elhagytuk a szintén elég gázos Kelet-Indonéziát. Délkelet-Ázsia annyira nem veszélyes, főleg úgy, hogy mi szinte csak városokban voltunk, a falvakat itt kihagytuk. Ezért most tartunk egy kis szünetet, ha mégis elkapnánk, van nálunk egy kúrányi adag Malarone, ami gyorsan megöli a betegséget.
Egyikünk már többször szedett korábban Lariamot (de ilyen hosszú ideig soha), és egyszer sem tapasztalt semmilyen mellékhatást. Ehhez képest most az első hetekben fájt a feje, aztán meg rendkívül élénk és színes álmai voltak hónapokon át. Másikunk most szedett először, és elég rosszul is lett tőle a végére. Ezért tartunk most szünetet, és gondolkodunk azon, hogy ha megint leszünk nagyon maláriás vidéken, akkor mit csináljunk.
A gyógyszerszedés mellett esténként, ha szabadtéren vagyunk, befújjuk magunkat szúnyogriasztó sprével, és a szobánkban is szétpermetezünk egy nagy adag Raid-et. Mivel ti elég rövid időre mentek, mi azt javasolnánk, hogy amíg veszélyes helyen vagytok, addig szedjetek Malarone-t, ami drágább, viszont cserébe nincsenek nagyon mellékhatásai.
Ja, és az általunk megkonzultált, errefelé hosszabb távon utazók szinte egyike sem szed semmit.

Mi az, amivel még kiegészítenétek a felszerelés-listátokat?
Ez minket is rendkívül meglepett, de nyolc hónap alatt semmi, de semmi nem jutott eszünkbe, amit még jó lett volna hozni otthonról. Néhány apróság ugyan hiányzott, de ezeket mind nagyon könnyen be tudtuk szerezni itteni boltokban is.

Az általatok vitt adapter végül megfelelőnek találtatott? És ha igen, akkor az milyen adapter, illetve hol lehet beszerezni?
Az általunk hozott adaptert EGYETLEN EGYSZER sem tudtuk használni. Vagy volt olyan konnektor a szobánkban, amibe bele lehetett dugni (vagy legalább erőltetni) a mi dugóinkat, vagy a recepción voltunk kénytelenek kérni egy megfelelő adaptert. Bár ez utóbbira csak Malajziában került sor, ahol minden bizonnyal a mindig, mindent a normális emberektől eltérő módon csináló angol gyarmatosítók hatására a konnektorok három, téglalap formájú lyukkal rendelkeznek.

Melyikőtök írja a blogot? A hangvétel végig hasonló, de mivel sokat írtok, ezért azt gondolom, hogy ez nem egyemberes meló. Akkor viszont ki ír??
Valóban nem egyemberes munka, úgyhogy ketten csináljuk, de az utolsó szó természetesen kettőnk közül azé, aki szerint ő a világegyetem legnagyobb koponyája.

Hajlandóak lennétek-e az Aktív című műsornak nyilatkozni a kalandjaitokról?
Két esetben lennénk erre kaphatóak. Vagy egymillió forintért cserébe, vagy ha ez lenne a riport előtti felkonf: „Márton és Orsolya bejárták egész Ázsiát, krokodilokat tepertek le fél kézzel, rablóbandákkal verekedtek meg, túléltek egy flekktífuszt, és egy hajótörés után négy napig úsztak a cápákkal fertőzött óceánban, mire egy halászbárka felvette őket. Hihetetlen kalandjaikról most Gombos Edinának mesélnek.“