- Vietnamban naponta átlagban 76 dollárt költöttünk. Ezt erősen torzítja a drága vízum, valamint az oltás, amit pont Hanoiban volt esedékes beadatnunk. Ezek nélkül simán hetven dollár alatt lettünk volna. És persze mehettünk volna olcsóbban a Halong-öbölbe és ehettünk volna kevesebbet.
- Szerintünk nincs még egy nép a világon, amelyik olyan skalpokkal dicsekedhetne, mint a vietnami. Többször megverték a mongolokat, aztán a gyarmati francia hadsereget és az amerikaiakat, majd az 1970-es években még a kommunista Kínát is.
- Vietnam számos pontján le van tiltva a blogspot.com. De nem mindenhol, és a logikára nem sikerült rájönnünk. Más cenzúrázott weboldallal viszont nem találkoztunk, ami azért egy ilyen kemény diktatúrától egész rendes dolog.
- Talán torzít a minta, hiszen az expedíció egyik felének már olyan hosszú a szakálla, hogy olyat szinte csak gyanús elemek hordanak, de Vietnamban kétnaponta próbáltak nekünk füvet eladni.
- A Fülöp-szigeteket leszámítva errefelé messze a legtöbb keresztény Vietnamban él. Az ország lakosságának nyolc százaléka szavaz Buddha helyett inkább a Bibliára, és mivel a vallásellenesség annyira már nem buzog a rezsimben, szinte minden faluban van egy vadonatúj, feleslegesen nagynak tűnő templom.
- Vietnamban igen népszerű a vietnami papucs.
- Minél északabbra járunk Vietnamban, annál több a jó nő. Délen kis töpszlik mind, és az arcuk is sokkal csúnyább.
- Ázsiában máshol sem arra használják a járdát, mint amire Európában szokás, de Vietnamban fejlesztették a legmagasabb szintre a gyalogos-forgalom ellehetetlenítését. A járdák eleve keskenyek és töredezettek, és ezt a kis helyet is szinte teljesen elfoglalják a parkoló robogók tömegei és az utcai ételárusok. A vietnami nagyvárosok utcáin az ember nem a járdán sétál, mert ott lehetetlen, és nem is közvetlenül a járda mellett, mert ott meg autók parkolnak szabálytalanul, hanem szinte az úttest közepén.
- Aki tervezi Vietnam felkeresését, annak nagyon ajánljuk áprilist. A borzalmasan meleg Huét leszámítva mindenhol elviselhető volt a klíma, a táj szép zöld, az eső pedig csak északon esett néhányszor.
- Szemben Kínával, ahol már egyáltalán nem veszik komolyan a kommunizmust, Vietnamban még egy picit azért igyekeznek fenntartani a látszatot. Jó sok sarló-kalapács van, lobognak a vörös zászlók, és több kerületi pártértekezletbe is belefutottunk.
- A szájápolás nem erőssége a vietnamiaknak, különösen nem a vietnami férfiaknak.
- A kommunizmus kevés egyértelmű előnye közül egy még él és virul Vietnamban: a legtöbb városban a városon belüli telefonhívások ingyenesek vagy legalább szinte ingyenesek.
- A vietnami temetések szerves része a papírpénz-szórás. Erre a célra ma fénymásolt százdollárosokat használnak, amiket aztán a buli végén senki nem takarít össze. Elég frusztráló az utcákat járva folyamatosan százdollárosokba botlani, és egy pillanatra azt hinni, hogy akkor még egy évet legalább utazhatunk.
- A spanyol turistacsoportokat vezető vietnamiak mind csodálatos kubai akcentussal beszélnek spanyolul, ami rendkívül szórakoztató.
- Ha Vietnamban egy cég sikereket ér el az idegenforgalomban, egyből hamisítják. A jelenség Hanoiban a legszembetűnőbb, ahol a turisták által frekventált óvárosban van olyan háztömb, amelyben tíz különböző Sinh Café is működik. A Sinh Café volt az első cég, amely nyugati turistáknak árult saját buszaira jegyeket, és a sikert nyilván jó sokan megirigyelték. De nem csak őket másolják, van még négy-öt név, ami minden utcasarkon felbukkan. A legviccesebb eset Huéban található, ahol egymás mellett nyílt három majdnem teljesen egyforma nevű, egyaránt süketnémák által működtetett étterem. Nem is a hamisítás ténye a meglepő, hanem a megtorlás hiánya. Ha valaki Londonban csinál ilyet, arra lesújt a törvény ereje. Ha Moszkvában, arra egy aknavetőé. Itt viszont úgy tűnik, sem az állami, sem a privát erőszakszervezetek nem képesek rendet tenni. Furcsa.
- Vietnamban a kommunizmus az utolsókat rúgja, Ho Chi Minh kultusza viszont él és virul. A kultusz kellékei a szobroktól a trikókig (bár ez utóbbiak inkább csak a turistáknak) mindenhol kaphatóak, és Ho apó alakja valószínűleg tényleg egyesíti a nemzetet. Ami elsősorban annak köszönhető, hogy ő már nem érte meg az amerikaiak feletti végső győzelmet, és így nem ő vezényelte le az osztályellenségek eltávolítását.
- Eleinte nem értettük, hol az a nagy harciasság, ami ezt a népet több ezer évnyi folyamatos háborúzásra késztette, de aztán ahogy a riksások egyre agresszívebbek lettek, kezdtük felfogni. A vietnami turistaipar számtalan dolgozója a riksásoktól az útikönyv-árusokon át a koldusokig egyszerűen nem hajlandó megérteni azt, hogy nem.
- A számtalan háborúnak köszönhetően Vietnamban nagyon-nagyon kevés régi épület maradt fenn máig. Ami kétszáz évnél idősebbnek néz ki, az nagyon gyakran csak rekonstrukció.
- Vietnam a világ második legnagyobb kávé- és rizsexportőre. Az előbbiben Brazília, a másodikban Thaiföld az első.
- Vietnamban van még bőven IFA, a Lada viszont már nagyon ritka.
- Nagyon sok vietnami nő hordja a hagyományos nemzeti viseletet, ami szűk, hosszú nadrágból és hosszú ujjú felsőből álló kosztüm.
- Vietnamban nem a barna, hanem a minél fehérebb bőr a menő. A helyi nők mindent megtesznek a napsütés elkerüléséért, motorozáskor az arcukat kendővel takarják el, a kezükre pedig vállig érő szárú kesztyűt húznak. Akárcsak Ázsia legtöbb országában, a kapható arckrémek nagy része egyben fehérít is.
- Egy vietnami motorbicikli-sofőr teljes meggyőződéssel állította nekünk, hogy katolikus honfitársai külön pápai engedély birtokában égethetnek füstölőket templomaikban. Nem vagyunk a dologban biztosak.
- Vietnamban a pizsama teljesen elfogadott utcai viselet, főleg nagyon öreg nyugdíjasok körében népszerű.
- Saigonban meglepően sok a néger. Tippünk szerint a mindenféle afrikai baráti országokból származó, ittragadt diákokról lehet szó. Biztos van vietnami Fekete Pákó is.
- A vietnami nyelvet néhány évszázada még kínai karakterekkel írták le, ma viszont már latin betűket használnak. 26 betűvel sajnos nem lehet visszaadni a vietnami nyelv különböző hanglejtéseit, így a magánhangzók és ékezetek olyan kombinációira van szükség, amilyenek gyakorlatilag sehol máshol nem bukkannak fel. Összesen ennyi van belőlük.
- Az elképesztően bonyolult kiejtésű vietnami nyelvből két kényelmetlen dolog is következik az utazó számára. Egyrészt hiába tud a külföldi mindent elolvasni, sokszor az egyszótagos szavakat is képtelen úgy kimondani, hogy azt a helyi erők megértsék. Másrészt pedig ahogy a vietnamiak beszélnek angolul, olyan a világon máshol nincs. Még aki viszonylag jól tud, az is úgy ejti ki a szavakat, hogy azokat csak a legjobb esetben lehet öt elismételtetés nélkül megérteni. Elsősorban a szavak végét hajlamosak elhagyni, a hal például a vietnami angolban simán fi.
- Vietnamban irtózatosan sok a robogó, valamint a parasztasszonyokon a klasszikus, kúpos vietnami szalmakalap.
- Minél gazdagabb egy vietnami nagyváros, annál inkább hasonlít valamelyik lepukkantabb kínai kisvárosra.
- A vietnami találmányok legviccesebbike a kaodaizmus. A huszadik század elején összekotyvasztott, alapvetően a buddhizmusra épülő és az ismert világ valamennyi hitét és tudományos eredményét egyesíteni igyekvő egyháznak közel hárommillió hívője van az országban. A kaodai templomok nagyon giccsesek, és Victor Hugo is ott van a kiemelten tisztelt megvilágosodottak közt.
- Vietnamban imádják lobogtatni a nemzeti lobogót.
- Vietnamban annyi a turista, mint a szemét, és nagyon nehéz tőlük elszakadni. Szerintünk felesleges is ezen küzdeni.
- A vietnami történelem nagy része azzal telt, hogy a vietnamiak megpróbáltak nem kínaiak lenni. Kína ma is szegény, ám balhés kistestvérként tekint a hozzá képest törpe Vietnamra, amitől az utóbbi erősen ideges. Ahogy mi elnéztük a dolgok állását, ha évezredeken át katonai erővel nem is sikerült a hódítás, gazdaságilag majd most fog.
- A vietnamiak szerint az országuk formája olyan, mint a parasztasszonyok által a vállukon egyensúlyozott bambuszrúd, a végein egy-egy tál valamivel. Szerintünk nem.
- Vietnam közepesen egzotikus, jól működő kis ország, ahol a lehető legkevesebbet költő turistákon kívül mindenki színvonalat kap a pénzéért. Kisgyermekes családoknak, a nehézségeket már rosszabbul viselő, ám mégis fiatalos nyugdíjasoknak, valamint az utazással még csak ismerkedő ifjú felfedezőknek melegen ajánljuk! Sőt, tulajdonképpen mindenkinek, akinek van három-négy szabad hete.
