Megérkeztünk Dusanbéba, de mielőtt rátérnénk tádzsik kalandjainkra, például egy röpke 14 órás éjszakai kalandra a világ legrosszabb, főútvonalnak nevezni merészelt útján, itt van még néhány dolog, amit megtudtunk Üzbegisztánról.

- A pénzforgalom Üzbegisztánban teljesen nevetséges. Egy dollár ma 1270 sumot ér, amivel még nem lenne semmi baj, ha létezne nagyobb papírpénz az ezresnél. Így viszont minden százdolláros beváltása zacskónyi pénzt eredményez, pláne, hogy többször ötszázasokban kaptuk meg a pénzünket. Az külön nehezíti a helyzetet, hogy egész egyszerűen nincs az országban elég pénz. A bankok délelőtt kiürülnek, a néhány bankautomatában pedig soha nincs elég bankjegy. Így sajnos nem sikerült megtudnunk, hogyan férne ki egy téglányi sum egy ATM pénzkiadó nyílásán.
- Üzbegisztánban egy nap átlagosan 70 dollárból jöttünk ki ketten, de egyáltalán nem spóroltunk. Azt nem mondjuk, hogy a fele is elég, de lényegesen kevesebb biztosan.
- Üzbegisztánban nincsenek jó nők. És jó pasik sem.
- Üzbegisztán elnöke nagyon szereti a teniszt. Taskentben minden évben van egy egész rangos nemzetközi tenisztorna (legalábbis rangosabb, mint bármi Magyarországon), és az ország legváratlanabb pontjain bukkannak fel a kutya által nem használt, ám remek állapotban lévő teniszpályák.
- Az üzbég híradókban mindenkinek nagyon jó hangulata van, és mindenki sugárzik a boldogságtól. Mivel általában kevés a vágókép, egy hír alatt akár háromszor is végignézhetjük ugyanazokat a képeket.
- Üzbegisztánban nagyon szeretik hülyének öltöztetni a gyerekeket. Leggyakoribbak a teljes tündérke-szerelések varázspálcával és szárnyakkal, a fiúkon pedig a csúcsos mamuszok és csillogó turbánok, hozzájuk illő kaftánnal.
- Üzbegisztában az út szélén várakozó férfiak legtöbbje guggol.
- Minden második üzbég műalkotáson szerepel egy dinnye vagy egy dinnyeárus.
- Üzbegisztánban húsz év fölött nincs ember, főleg nő, akinek ne lenne legalább egy aranyfoga, negyven fölött pedig egyre gyakoribbak a full arany fogsorok.
- Üzbegisztánban minden nagyvárosban négysávos utak vannak. Dugó viszont soha nincs, mert egy sávra sincs elég autó.
- Biztos a szovjetek is sokat tettek az Aral-tó kiszáradásáért, de az üzbégek sem spórolnak a vízzel. Ahol folyó vagy csatorna van a közelben, ott a gyümölcsöskertek is teljesen feleslegesen állnak bokáig érő vízben.
- Mivel a Daewoo-nak van itt egy gyára, a nem ősrégi Zsigulik nagyjából nyolcvan százaléka Tico, Matiz vagy Nexia.

- A természetes orosz kapcsolat mellett Üzbegisztán Törökország és Dél-Korea felé is kacsintgat. Az előbbi felé a közös nyelvi és kulturális gyökerek, az utóbbi felé az országban élő jelentős koreai kisebbség miatt. Az állami tévében török gyártású műsorok vannak, a taskenti utcákon pedig üzbég-koreai cégérek.
- Üzbegisztánban Taskenten kívül annyira lassú az internet, hogy a hatékony blogolás érdekében még arra is oda kellett figyelnünk, hogy egy feltölteni kívánt kép 150 vagy 250 KB méretű. A netcafék betárcsázós modemmel működnek.
- Az üzbég éttermekben soha nincs több négy különböző ételnél. Étlapot felesleges kérni, mert egyrészt nincs, másrészt a pincér úgyis tudja fejből a létező opciókat. Ezek viszont minden nap változnak. Ha visszamegyünk egy helyre, mert ízlett a tegnapi vacsora, egyáltalán nem biztos, hogy megint tudjuk ugyanazt a fogást enni. Még a két legalapvetőbb üzbég étel, a saslik és a dinnye is képes elfogyni. „Melon is finish.“
- Üzbegisztánban még nincs túl sok turista, de azért ahhoz elég, hogy a nagyobb nevezetességek faltól falig tele legyenek szuvenírárusokkal. Még nem nagyon tolakodóak, de ez biztos meg fog változni.
- Igyekezzünk ismert márkájú ásványvizeket vásárolni (Nestlé, Bonaqua), különben folyamatosan arra fogunk próbálni rájönni, hogy mi az a furcsa mellékíz.
- Nem árt tudni egy kicsit oroszul, de el lehet boldogulni nélküle is. Vagy előkerül egy iskolás, aki valamennyire beszél angolul, vagy sikerül elmutogatni a dolgokat. Az Isztrián felszedett horváttudás is csodákra képes. Az alapszavak minden szláv nyelven ugyanazok.
- Bár még nem voltunk Kínában, de ha az számít Ázsiának és mondjuk Hollandia Európának, Üzbegisztán meglepően közel áll az utóbbihoz. Persze, mindenkinek birkaszaga van és a férfiak vicces sapkákat hordanak, de azért a humor meg a metakommunikáció hasonló. Majdnem az összes vécé leülős, és ahol guggolós, ott is inkább vécépapír van, mint a muszlim helyeken gyakori slag. Kelet-Európából érkezve pedig a szovjet épületek és a béna tévéműsorok is ismerősnek tűnnek.
- Üzbegisztánban a vallás nem olyan komoly dolog. Taskentben az utcán volt sörpromóció, pedig a Korán ezt egészen biztosan nem támogatja. Ebben nyilván benne van a jelenlegi rezsim rettegése is mindentől, ami muszlim, de – bár mi nem voltunk a vallásosabbnak tartott Fergana-völgyben – a lakosság is partnernek tűnik az az iszlám mellőzésében.
- Üzbegisztánban nincsenek fajtiszta kutyák, és más posztszovjet országokhoz képest kevés a kóbor kutya is. Macskát elvétve látni, a legtöbb utcán élő kutya kistestű, csivavaszerű korcs, hatalmas, szétálló fülekkel.

- Csak a második hét vége felé jöttünk rá, hogy mi a legfurcsább Üzbegisztánban: szinte senki nem olvas újságot, és legfeljebb a legnagyobb városokban van egy-két, az ürességtől kongó újságosbódé. Az a néhány nyomtatott lap is, amit láttunk, egytől-egyig bulvárlap volt, sok rossz mínőségű képpel és béna, színes címlappal. Szemben mondjuk Iránnal, ahol a rezsim alig bír cenzúrailag lépést tartani az újabb és újabb napilapokkal és magazinokkal, és minden utcasarkon fürtökben állnak az óriási újságválasztékot körülálló férfiak. Üzbegisztánban az ilyesminek nincs kultúrája. Két és fél hét alatt nehéz nagyon mélyre ásni, de az alapján, amit eddig is tudtunk Üzbegisztánról és amiket itt láttunk, ez egy különlegesen undorító diktatúrának tűnik, közvetlenül az észak-koreai és a myanmari mögötti második vonalban, nagyjából egy szinten Kubával és Szíriával. Húsz éve ugyanaz az elnök (illetve a rendszerváltás előtt pártfőtitkár), aki minden híradóban hosszasan szerepel, minden közintézmény előtt kint van a képe vagy valami hangzatos idézet tőle, és amikor éppen kedve van választásokat kiírni, azokat mindig kilencven százalék fölötti eredménnyel nyeri. Ami nem az otthonok négy fala között történik, azt Karimov elnök és haverjai száz százalékban ellenőrzik, legyen szó a sajtóról vagy a kiürített mecsetekről. Ellenzék nincs, és a demokrata-gyanús nemzetközi szervezeteket is, mint például Soros OSI-ja, már rég kivágták az országból. A következő hónapokban leszünk mi olyan országban is, amelyik nem csak nagyon tetszik, hanem lehet benne élni is.