- Kínában ketten átlagosan napi 87,5 amerikai dollárt költöttünk. Ha nem számítjuk Hongkongot, akkor csak 79,8-at. Ha Sanghajt sem, akkor 74,7-et. És ha még Pekinget sem, akkor csak 70,5-öt. Segítünk levonni a tanulságot: aki kevésből akarja megúszni Kínát, az Hongkongot mindenképpen kerülje el, és esetleg Sanghajt és Pekinget is. A szállás és az étkezés olcsó, a nagy távolságok miatt az utazás viszont drága. És itt vannak a világ legpofátlanabb árú belépői is.

- Senki nem tud úgy bámulni, mint egy kínai paraszt.
- Az ár/érték arány szempontjából a világon talán Kínában a legjobbak a szállások. 12-20 dollárért olyan szobákat lehet kapni, amilyenek Európában háromcsillagos hotelekben sem mindig vannak. A csúcs a yunnani Jianshuiban volt a Linan Inn nevű hely, ahol a központi sétálóutcában, egy ízlésesen felújított régi házban volt egy óriási nappalink, fürdőszobánk és hálószobánk, bőséges reggelivel együtt összesen 22 dollárért.
- Fogalma sem lehet az embernek arról, hogy egy országnak mekkora tud lenni a mérete és a történelme, amíg nem utazott 22 órát egy kínai vonaton, és amíg nem járt valamelyik kínai tartományi székhely sokemeletes, hat-hétezer évnyi civilizációt átfogó múzeumában.
- Még a jobb kínai szállodaszobákban sincs vécékefe. Vízforraló viszont még a rosszabbakban is.
- Kínában kétféle Red Bullt lehet kapni. Az egyik doboza ugyanolyan hosszúkás, mint az igazié, nagyjából kék és ezüst is, csak teljesen más rajta a minta. A másiknak kicsi, széles, aranyszínű doboza van, rajta az ismert kétbikás logóval. Mindkettőben szénsavmentes, undorítóan édes, az igazi cuccra csak halvány nyomokban emlékeztető lötty van. Óvakodjunk mindkettőtől! Nyugati Red Bullt csak Hongkongban kapni, még Pekingben és Sanghajban sem találtunk belőle.
- A modern kínai ember lelkének esszenciáját két tárgy ragadja meg tökéletesen: a polifónikus, színes kijelzős mobiltelefon, és az autóduda. Mindkettőt szeretik a lehető legfeltűnőbben, a lehető leggyakrabban használni.
- Kínában dúl a billiárd- és snookermánia. A kínai sportadó, a CCTV5, nagyon sok tornát közvetít, a jó játékosok közt pedig egyre több a kínai. A legutolsó faluban is van legalább egy, helyi gyártmányú és elég szakadt, de a célnak tökéletesen megfelelő asztal. És mindig, mindegyik foglalt.
- A vidéki nagyvárosban élő, fiatal kínai úriember randin mindig a vállán cipeli partnere retiküljét. És ez minden esetben nagyon viccesen néz ki.
- A kínaiak imádják a kemény székeket és főleg a kemény ágyakat. Az elegánsabb hotelszobákban is kötelező priccseken még az is meglepődik, aki egyébként nem nagyon szereti a süppedőst.
- Kínában a három kedvenc hamisított márka a Gucci, a Louis Vuitton és a North Face. Az utolsó putriban sem lehetsz senki a diszkóban vagy a földeken, ha nincs LV-logós táskád illetve NF-dzsekid.

- Ürümcsi legnagyobb bevásárlóközpontjának alagsori szupermarketjében kétféle élő teknőst lehet kapni, és egyiket sem házikedvencnek.
- Kínában nem csak egy párt van, hanem csak egy időzóna is, és az utóbbiban sincs sok köszönet. Az ország közepén emberi időben világosodik és sötétedik, nyugaton viszont reggel nyolckor még sötét van, keleten pedig délután ötkor már sötét.
- Az országban, ahol mindent hamisítanak, természetesen sok a hamis pénz is. A zsiványok elsősorban száz- és ötvenjuanosokat gyártanak. Mi csak az előbbiből szoptunk be egyet még kínai tartózkodásunk elején, utána már az összes helyihez hasonlóan mi is megvizsgáltuk, hogy minden egyes bankjegyben stimmel-e a fémszál.
- A Kínában kapható Lonely Planet China kötetekből valakik fehér javítófestékkel gondosan kiirtották a Dalai Lámára vonatkozó részeket. Aki pedig Vietnam felől próbál ilyen könyvvel belépni, az inkább dugja el valahova mélyre, mert az ottani határőrök hajlamosak zokon venni, hogy Tajvanról egy szó sincs benne.
- A Kínában élő külföldiek közé időnként megpróbálnak helyi kémek férkőzni. Ártatlan, bénán barátkozni próbáló, fiatal férfiak, akik olyan átlátszó trükkökkel próbálnak beépülni, mint az ingyen kábítószer-osztogatás.
- Van valami a kínai hajban, amitől azt nagyon könnyű elaludni. A nem egészen rövid frizurát viselő férfiak jelentős hányada mászkál nap mint nap össze-vissza elálló tincsekkel.
- Kínában sokkal több útszéli kosárpálya van, mint foci-.
- Az hagyján, hogy Kína Tajvant a saját részének képzeli, de szerintük a Dél-Kínai tenger is teljesen az övék. A Kínában nyomtatott Kína-térképeken az országnak nincs vége Hainan szigetének partjainál, hanem nyugaton egészen Vietnamig, keleten a Fülöp-szigetekig, délen pedig Borneóig húzódnak a határok.
- Azt, hogy egy Kínában működő cég egy adott évben mennyi adót fizet, olyan tényezőktől is függ, mint például hogy a főkönyvelő mennyit bír vedelni az adóhatóság emberével az ilyen célra rendszeresített banketteken.
- Több ezer év kínai építészeti csodái után a 21. század elején eljött a Fehér Csempe Kora. Az angol szakirodalom által White Tile Architecture-nek nevezett irányzat mindenhova (nagyvárosok, falvak, erdők-mezők) otromba kockaházakat épít, és ezek homlokzatát téglalap-alakú, fehér fürdőszobacsempékkel borítja.
- Kínában elképesztő a pincsik népszerűsége. Messze-messze ez a leggyakoribb kutyafajta, egyrészt a hagyományok, másrészt pedig a nagyobb testű kutyák gazdáira kirótt magas adók miatt. Nincs viccesebb, mint egy öreg kínai, ahogy borzasztóan felhizlalt, szépen kefélt szőrű pincsije után szalad.
- A leggyakoribb nagytestű kutya Kínában a skót juhász.

- A három legnépszerűbb kínai ma Jackie Chan, Yao Ming kosárlabdázó és Liu Xiang, a 110 méteres gátfutás világcsúcstartója. Minden második óriásplakáton rajta van valamelyikük.
- A kínaiak roppant babonásak, és a számoknak különösen nagy jelentőséget tulajdonítanak. A 4-es a balszerencse száma, a 8-as pedig a szerencséé. Ezért kezdődik a pekingi olimpia 2008.08.08-án, és ezért nem lehet véletlen, hogy Liu Xiang pont 12,88 másodperccel tartja a 110 méteres gátfutás világcsúcsát. Viszont senkinek nem kellenek az olyan mobilszámok,, amikben szerepel egy 4-es is.
- Hiába a világ legfejlettebb éttermi kultúrája, Kína kedvenc étele az édeskés, undorító virsli. Ezt eszik az utcán, a vonatokon, mindenhol. Nagyon népszerű fapálcikára szúrva, kissé felmelegítve is. A második kedvenc pedig a keménytojás, tetszőlegesen kiválasztott kínai busz utasainak húsz százaléka ebben a másodpercben is azt tömi a fejébe.
- A kínai buszvezetők a legügyesebben slusszkulcsukkal tudják fülüket tisztítani.
- A kínaiak mindig, mindenhol köpködnek. Ahogy az internetkávézóban az ember mellett ülő kínai hirtelen óriásit harákol, majd a saját lábai közt leköp a padlóra, azt egyszerűen nem lehet megszokni.
- Mivel a kínaiakat lehetetlen leszoktatni a köpködésről, a köpetek viszont megijesztik a külföldieket, egyes helyeken, például Xi’an mellett, az Agyagkatonák előtti téren, köpet-felmosók dolgoznak. Az ő munkájuk eredményeként a kis köpetnyomokból nagy maszatok lesznek, amik sokkal gusztustalanabbak, és sokkal könnyebb is ezeket észrevenni.
- A kínai nők a világ legemancipáltabbjai közt lehetnek. Pontosabban taxisofőrként és útépítéseken ugyanúgy dolgozhatnak, mint a férfiak.
- Az AIDS világnapját a kínai állami tévé Európát megszégyenítő alapossággal járta körbe, a vezető kínai politikusok pedig európai kollégáikat megszégyenítő nyíltsággal beszéltek a betegségről és mutatkoztak HIV-fertőzött honfitársaikkal. Ahhoz képest, hogy néhány éve még a betegség létét sem ismerték el, azért ez fejlődés.
- A kínai ember az összes elképzelhető testhelyzetben el tud aludni kevesebb, mint harminc másodperc alatt. Két metrómegálló közt is simán képesek horkolni.
- A kínai férfiak nagyon szeretik az alkoholt, viszont balszerencséjükre nagyon rosszul bírják. A legnagyobb kedvenc a sör, de jól mennek az égetett szeszek is, sőt, egyre több a helyi vörösbor is. Több részeget láttunk itt, mint Közép-Ázsiában, a leggyakoribb a vacsora után az étteremből egymást támogatva, óbégatva kiözönlő férfitársaság. És olyan okádásokat is láttunk, hogy azokat még Kirgíziában is megtapsolnák.
- A kínai férfiak 99 százaléka mindig, mindenhol dohányzik. A dohányzást tiltó táblákat talán nem is értik.
- A kínai gyerekek körülbelül négyéves korig olyan nadrágot hordanak, amiből kilóg mindenük, hogy szüleik a lehető leggyorsabban megpisiltethessék őket az utcán.
- Kínában a férfiak nyilvános hugyozása teljesen elfogadott dolog, még nagyvárosokban is szabad, csak illik fütykössel a fal felé fordulni.
- Mivel a zsíros állásokat a han kínaiak kapják, az a kínai is hannak próbálja magát hazudni, akiről messziről ordít, hogy nem az.

- A világ legcsúnyább férficipői Kínában vannak.
- Kínában nagyon gyakori a nyilvános feszkózás, amelynek keretében két ember ordít egymással, kétszázan pedig nézik. Főleg északon láttunk ilyen összetűzéseket, ám erőszakig egyik sem jutott. Leszámítva a csávót, aki Ürümcsi legnagyobb bevásárlóközpontjában egy kicsit megráncigálta a nyakánál fogva a nőjét, mert az valamit vacakolt a csomagmegőrzőnél.
- Kínában nem csak az autópályákért, hanem számtalan huszadrangú vacak kis útért is fizetni kell.
- Kínában kommunizmussal már csak a tévében lehet találkozni. Az angol nyelvű hírtévé, a CCTV9 egészen olyan, mint a magyar tévéhíradó 1988-ban. Valamelyik ujgur adón pedig láttunk egy „A muszlim család zenével és tánccal köszönti a XVII. Pártkongresszus határozatait“ című bejátszást.
- Kínában ma a legjobb biznisz az esküvőifénykép-szalon. Még az egészen kis városkákban is van egy óriási, kirakataiban D’Artagnan-, Al Capone-, Sissy- és Josephine Baker-jelmezeket felvonultató bolt, amelybe csak úgy özönlenek az ifjú házasok hülyét csinálni magukból.
- Az internetező kínaiakat a világ szennyétől óvó Nagy Tűzfal elég fura szerzet. Az oké, hogy sok híroldal, például a BBC News le van tiltva, mert ebben van logika, bár hogy a sokkal kritikusabb Guardian miért nincs, azt nem értettük. A Youtube egy ideig működött, aztán nem, aztán megint igen. A Blogspot egy ideig nem, aztán igen, aztán megint nem. De hogy miért zavarja a Pártot egy apró szumátrai búvárközpont honlapja annyira, hogy azt szigorúan letiltsa, arról fogalmunk sincs. Pedig egy büdös szó nincs rajta arról a nagy térről, ahol igazából nem is kaszáltak le senkit a tankok, meg arról a kopasz Buddha-imitátorról sem, aki kívülről próbál bomlasztani.
- A Csunking-Csengdu vonatúton megismert, friss diplomás, szennyvíz-ipari szakember szerint Európa egy dimbes-dombos kis kontinens, ahol kevesen laknak, és ahova nagyon szívesen költözne.
- Kínában a csapból is az olimpia folyik, de van egy olyan érzésünk, hogy ez nem lep meg senkit.

- Sok dolog van, ami más Kínában, mint Európában, de egyik sem olyan megszokhatatlan, mint a másfajta hozzáállás a magánszférához. Egészen pontosan hogy amit mi annak tartunk, az Kínában nem nagyon létezik. Szabad kérés nélkül elvenni a vonaton velünk szemben ülő utas könyvét, néhány percig elmélyülten lapozgatni, majd visszadobni a helyére. Szabad nyilvánosan böfögni, orrot túrni, körmöt vágni, harákolni, köpködni és a földre turházni. Fingani szerencsére nem szabad. Szabad a másikat hosszasan bámulni, rá ujjal mutogatni, valamilyen rajta észrevett furcsaságra a környező kétszáz ember figyelmét ordítva felhívni. Szabad ordítva mobilozni, és szabad más mobilozását érdeklődésünket cseppet sem leplezve végighallgatni. Szabad, sőt, kifejezetten illendő fülünket a nyílt utcán kitisztíttatni. A kínaiak egyszerűen olyan sokan vannak, és ezért kénytelenek annyira egymás nyakában élni, hogy egyfajta burkot vonnak maguk köré, amelyet nem tudnak megzavarni a külvilág és embertársaik szeszélyei. Nekünk két hónap nem volt elég ilyen védőréteg megszövésére, így azt nem mondhatjuk, hogy Kínában minden tetszett. Azt viszont igen, hogy ennél érdekesebb, ennél különállóbb és önállóbb része a világnak nem nagyon van. Kínába nem elmenni olyan, mint soha nem járni Európában, kínai emberekkel nem együtt létezni, bármennyire is keveset is, mint soha nem látni zsiráfot.